Hervay Gizella és Szilágyi Domokos

A Kézfogás az irodalommal rovatban jó néhány alkalommal írtunk már erdélyi költőkről, így Szilágyi Domokosról (többet) és Hervay Gizelláról is (kevesebbet). Ezekből a közlésekből emlékezhettek arra, hogy a két költőt nemcsak alkotásaik rokon vonásai fűzik össze, hanem házastársak is voltak, közel három évig.Arról is írtunk, hogy tragikus sorsú családot alkottak.

Gárdonyi Géza: Világtalan Miska. Egy tanuló naplója

Különösebb kutatás nélkül kijelenthetjük talán, hogy az irodalom különböző műfajai közül az egyik legvonzóbb a napló. Az a többé vagy kevésbé személyes „vallomás”, amely betekintést enged szerzője mindennapjaiba, gondolataiba, lelkivilágába, miközben kisebb vagy nagyobb mértékben közösségéről, korának társadalmáról, közérzetéről stb. is tudósít, közvetlenül vagy közvetetten.

Humor az irodalomban

Sok olyan kérdéssel találkozunk, szinte naponta, amelyekre vagy nincsen megfelelő válasz, vagy a végletek között félúton lelünk rá.

Ion Luca Caragiale

Az, hogy valamelyik szerző életműve maradandónak, időtállónak bizonyul-e az irodalomtörténet szemszögéből és az olvasóközönség ízlése szerint is, több dologtól függ, több mindennek tulajdonítható.

Nem túl gyakran, de megesik, hogy az irodalomtörténet búvárai meglepő részletekkel és adalékokkal szolgálnak egy-egy irodalmi nagyság életéről, alkotásairól. Olykor ez alapjaiban meg tudja rendíteni azt a képet, amely az illető szerzőről (pályáról, műről) kialakult, máskor módosítja, árnyalja, kiegészíti azt.

Faludy György (1910–2006) emlékezete

Lapunk új sorozata 2006 őszén indult, és a sors úgy hozta, hogy Faludy Györgyről, akit akkor sokan és méltán – nem csak életkora miatt – tekintettek „a magyar költőfejedelemnek”, az új Cimbora-folyamban elhunyta kapcsán írtunk először.

A modern magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írójáról, Ottlik Gézáról többször szóltunk már a Cimbora hasábjain – annak ellenére, hogy életműve középiskolai tananyag.

Egyik legismertebb, élete és munkássága révén változó korokban is időszerű példázatú keresztény szent Assisi Szent Ferenc. 1226. október 3-án hunyt el, ünnepeként október 4-e került be a naptárba.

Ezt biztosan nem lehet megúszni! Egyeseknek közületek már többször nekiszegezték a kérdést, másokra pedig ott leselkedik még az iskolaévek sűrűjében, és leginkább azt követően hangzik el, hogy „Na, milyen az iskolában?”

Nem végeztünk pontos felméréseket, mégis úgy gondoljuk, olvasói tapasztalatból: bár nem veheti fel a versenyt olyan átfogó és uralkodó irodalmi témákkal, mint – korszaktól függően – a haza, a szülőföld, a szerelem vagy épp a szomorúság, ezer meg ezer változatban kifejezve, az iskola és a hozzá kapcsolódó fogalmak, emlékek is valószínűleg igen gyakran megjelennek versek és prózák tárgyaként.

Idén ősszel százhúsz éve múlt annak, hogy Gyulafehérváron világra jött 1888-ban egy Klärmann Bernát nevű kisfiú, aki később ismert íróvá válik Karácsony Benő néven. Nem készült írónak, jogi tanulmányokat végzett, majd ügyvédként dolgozott, de nagyon sajátos, a megfigyelőkészséget és a lélekelemzést könnyedén, mégis sokatmondóan ötvöző stílusa biztosította számára a megérdemelt helyet az erdélyi és az összmagyar irodalomban.

Derűs irodalomóra Lackfi Jánossal

„Témáimat sokszor saját gyermekeim és iskolatár­saik életéből merítem, hozzáragasztgatva az anyag­hoz saját kiskorom emlékeit. Mondhatni, iskolafo­lyosókon lesem el, mit mondanak egymásról a gyer­mekek, fiúk a lányokról, lányok a fiúkról, fiúk-lányok a morc takarító néniről vagy a szigorú igazgatóról” – Lackfi János a Cimborában.  

Derűs irodalomóra Kukorelly Endrével

„Van a helyes beszéd, és van az irodalom. Lehet, hogy most meghökkentőt fogok mondani, de az iro­dalom nem egyenlő a helyes beszéddel. Amikor te megírsz egy dolgozatot, fogalmazást, akkor pontosan kell használnod a nyelvet, helyesen kell írnod. Ha iro­dalmat írsz, már más a helyzet, akkor őszinte vagy, és úgy használod a nyelvet, amilyen te vagy, nem érde­kel, hogy helyes-e vagy sem, hanem úgy írod, ahogy jön belőled.” – 2008. március 19-én a Cimbora Derűs irodalomóráján Kukorelly Endrével beszélgettek sepsiszentgyörgyi diákok.

Beszélgetés Kiss Ottóval

„Amikor gyerekkönyvet írok, egy kicsit én is gyerek leszek megint, és gyereknek lenni jó, még ha abban a korban ez nem is tűnik mindig így” – Kiss Ottóval 2005-ben beszélgettünk Sepsiszentgyörgyön.

Beszélgetés Kányádi Sándorral

„Egyik kedvenc hasonlatommal élve: a vers olyan, mint a lábbeli. Lelki lábbeli. Éppen ezért mondom, amikor megkérdezik tőlem, hogy hogyan kell mon­dani ezt vagy azt a verset, a válaszom, hogy úgy, ahogy a lábbelit hordod: mindenki a saját lelki tyúkszeme, lúdtalpa szerint.” – Kányádi Sándorral 2011-ben beszélgettem Sepsiszentgyörgyön a Székely Mikó Kollégiumban tartott Derűs irodalomóra után.