A gondolatolvasó koalamackó sehogyan sem tar­tozott senkihez. Nem erről a vidékről származott. Nem is ismerte senki. Nem is illett ide. Nem passzolt a tájhoz. De itt volt – Molnár Vilmos meséje.

Kértem vót, úgye, a Zangyalkától egy kamerás mobiltelcsit, s egy nagy plüskutyát, s egy empé3as fülhalgatót, segy igazi focicipöt. Hát az igasság az, hogy semit se kaptam meg, csak a náthát. Én annak is örültem vóna, ha nem pont a vakáciora essik, met akkor 3 napig nem kelett vóna menyek a ziskolába.