A világirodalom legmagányosabb költője, még Giacomo Leopardinál is magányosabb. S talán mondanom sem kell, hogy egyik kedvenc szerzőm: egyszerűen lenyűgöz, ahogyan ez a kültelki kocsmákban olcsó pálinkát iszogató, csontváz-sovány alkoholista alig pár száz szó variálásával, alig féltucatnyi költői téma ismételgetésével (magány, ősz, halál, alkony stb.) érvényes költészetet tudott művelni.

Ki hitte volna, hogy a vereség is ilyen szép tud lenni?! Mint anyu – részletek Filip és Matei Florian Kölyök utca című regényéből Lövétei Lázár László fordításában.

Ha nyernék a lottón egy őrült nagy összeget, mondjuk, tízmillió dolcsit, tömbházat vennék magamnak. Valami kisebbet, négyemeletest, három lépcsőházzal. Kiüresíteném, ellátnám fehér termopán ablakokkal, és átfesteném narancssárgára.

„Viszonylag furcsa műfajú a könyv, kikacsintás a tipikus kategóriákból: a fantasyből is kilóg és az ifjúsági regény kategóriából is kilóg. Nehezen beskatulyázható szövegről van szó” – fogalmaz az első kötetes Huszti Gergely az igyic.hu által készített interjúban. Ugyan a Mesteralvók hajnala a szerző első ifjúsági regénye, 15 éves szerkesztői, vezető szerkesztői múltját tekintve nem állíthatjuk Husztiról, hogy újonc volna az irodalom világában.

Az, hogy valamelyik szerző életműve maradandónak, időtállónak bizonyul-e az irodalomtörténet szemszögéből és az olvasóközönség ízlése szerint is, több dologtól függ, több mindennek tulajdonítható.

Szilágyi Domokosról és Hervay Gizella után szinte kínálkozik, hogy Weöres Sándort és ugyancsak kiemelkedő irodalmi alkotást létrehozó feleségét, Károlyi Amyt hozzuk ezúttal közelképbe számotokra.

Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Kolozsváron él, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára. Tíznél több vers-, műfordítás- és tanulmánykötete jelent meg eddig, magyar, román és angol nyelven is. Többszörösen díjazott szerző.

Szabó Róbert Csaba marosvásárhelyi íróval legújabb, még kéziratban lévő regényéről beszélgettünk, amelyet remélhetőleg tavasszal már kézbe is vehetnek az olvasók. Kalandokról, a természetbe vágyódásról, számítógépes játékról, a fiatalok és kevésbé fiatalok közötti párbeszédről esett szó.

A Vízitündér 1. Maria Surducan forgatókönyve alapján, Benczédi Júlia Anna rajzaival készült képregény, amely először online formában jelent meg, majd román, francia és magyar nyelven is nyomtatásba került. Cimbi felkereste a képregény rajzolóját és színezőjét, Annát, hogy néhány izgalmas részletet is megtudhassatok a kiadvány keletkezéséről.

Az 50 legbefolyásosabb utcai művész ma alcímű könyv néhány oldalán egy bizonyos Pejac művésznevű alkotó művei is ott virítanak, aki Salamancában és Barcelonában, majd Milánóban tanult képzőművészetet. Azt olvasom, hogy lázadásból fordult az utcai művészet felé, elege lett tanárai elitista nézeteiből, akik azt vallották, hogy az igazi művészet helye, bizony, a galériákban, múzeumokban van. Erre próbál rácáfolni emberünk.

Falra festett gyermekeket látok, akcióban. Egyik biciklizik, a másik bevásárlókocsival versenyez, a harmadik pedig toronyba rakott székeken egyensúlyoz Európa, Ázsia, Amerika különböző városaiban.

Gondolatiságában érdekes mozzanat, utalás az emberek közötti viszonyokra, a lelkiállapotainkra. Vannak szálak, amelyek összekötnek bennünket, de idővel összekuszálódhatnak, elszakadhatnak ezek a kötelékek közöttünk, aztán ha akarjuk, felvehetjük újra, hogy megerősítsük kapcsolatainkat.

Első és talán a legfontosabb infó lehet számunkra, hogy ezek a pop-artos munkák kézzel készülnek, olajfestékkel vászonra, számítógépes segítség nélkül, bármennyire is gépiesen pontosnak tűnhetnek Leonhard élénk, összetett, mégis egyszerű kompozíciói, amelyek a mai, technológia által uralt emberhez szólnak.

Ahogy kutattam a téma után, kezdett kirajzolódni előttem, hogy nagyjából az összes, személyes életedre negatív hatással bíró kapcsolatot besorolhatjuk három nagy csoportba.

Szerintem nincs olyan ember a fejlett társadalmakban, aki ne hallotta volna a következő mondatot: „Life begins at the end of your comfort zone” (nagyjából 59 millió Google-találat), vagyis az életed ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér.

Miért építenek csúnyát, ha építhetnének szépet is? – kérdezte a fiam tavaly télen egyik sétánk közben, amikor a kommunista idők építkezési stílusát hasonlítgatta össze más idők épületeivel. Aztán nemrég felfedeztünk egy új blokknegyedet, sűrű sorokban álltak az épületek, sehol egy fa, csak beton és kocsirengeteg. Megrökönyödve álltunk a szemünk elé táruló látvány előtt, és nem tudtuk eldönteni, mi jobb, illetve rosszabb, a kommunista betonrengetegek vagy a most gomba módra szaporodó újak.

egy pillanatig se félj segítséget kérni!

Amikor az ember olyan cselekvésbe, dologba fog, ami lelkesedéssel tölti el, amiben megmerítkezve megváltozik, megerősödik, megszépül, nincs ideje azon gondolkodni, hogy vajon ez a kinti világban mennyit ér. 

A kamaszok véleményem szerint három nagy csoportra oszthatóak: azokra, akik mindig az éppen aktuális trendeket követik, azokra, akik valami különc, sajátságos stílusban öltözködnek, és azokra, akiket hidegen hagy, mi van rajtuk.

A tavalyi TiniDráma táboromban ismerkedtem meg két eszméletlenül tudatos kamasszal, akik rendszeresen sportoltak, tudatosan étkeztek, ebben pedig támogatták, inspirálták is egymást. Aki ismer, tudhatja, hogy nem jellemző rám, hogy lenézném pusztán az életkoruk miatt az hozzám kerülő emberpalántákat, de az érettség, ami a lányok szavaiból áradt, őszintén meglepett.