Trombitaszó, vonul a hősi had. Trappol a ló, a sok huszár szabad.

Szendrey Júliát leginkább Petőfi Sándor szerelmeként, a „feleségek feleségeként” ismerjük, lényét Petőfi szerelmes verseinek tárgyával azonosítjuk. De Szendrey Júlia nem kitalált figura, nem egy szerelmi hősköltemény egyik szereplője, hanem hús-vér, érző és értő ember volt, aki írt, olvasott, alkotott, gondolkodott, felelősségteljesen létezett az őt körülvevő világban.

Hosszan húzódott a hegyek között a völgy. Mélyén kanyargó folyó, a folyó mentén egyenes országút, az úttal párhuzamosan, néhol azt hidakkal átszelve, fénylő vasúti sínpár. A völgyben szétszórtan apró házak, csűrök, ólak: a falu. A vasúton két-három szerelvény kattogott végig naponta...

Az út előbb sűrű fenyőerdőn vezetett keresztül, a fák tövét zúzmara ülte meg, a levegő hideg volt és nedves, a napsugarak csak nehezen tudtak utat törni maguknak a tűlevelek sűrűjén át. Feljebb ritkult az erdő, a fenyők szoros sorfala hátrébb húzódott. Mint a tenger hullámai Mózes előtt, mosolyogtam magamban. Kint a hegygerincen már szikrázó napsütés fogadott... hihetetlen távlatok nyíltak.....

Föld körüli utazásra hívtunk, körbejártuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkoztunk álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez, olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk...

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk álom és valóság határán.

Sulevi minden reggel megreggelizett és elolvasta a napi újságot. Az újság ismét megérkezett, a reggeli készen volt: zabkása, kávé és narancslé. Azon a napon az újságban adóreformról, alacsony légnyomásról és egy kalapácsvető Achilles-ínjáról olvasott.

Abban az évben későn hajtották ki az állatokat a havasra. Hosszú volt a tél. Áprilisban még javában fehér volt a táj, fent a hegyekben vastag, keményre fagyott hó ülte meg a lejtőket. Amikor végre úgy tűnt, mégis tavaszodik, sebtében felpakolták az esztena előző ősszel elbontott elemeit két szekérre, és amilyen gyorsan csak lehetett, indultak a legelőre.

Amikor Lídia még nagyon kicsi volt, napközben a kanapén szunyókált. A kanapé lábánál egy tükör hevert. Mielőtt elnyomta volna az álom, Lídia gyakran látott izgő-mozgó, nagy fejű lényeket, amelyek a tükröződésből bámultak vissza rá. Nem emlékeztették emberre, és semmilyen állatra sem, amelyet ismert

Leena Krohn (1947, Helsinki) Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteménye először az interneten jelent meg 1996-ban a szerző digitális illusztrációival, majd pár évvel később könyv formájában is kiadták...

Leena Krohn: A szfinx bölcsessége

– Ilyenkor bármi megtörténhet – válaszolt apa még baljóslatúbb hangon. – És meg is történik. A penumbra-időszak december elejétől január végéig tart, és a téli napéjegyenlőségkor éri el a csúcspontját...

De apa folytatta: – Tudod, hogy fiatalkoromban Mr. Cyrus Teed tanítványa voltam, de azt nem hallottad még, mit árult el nekem. A titkot, a forradalmi tudást. A végére járt valaminek, amit a modern tudomány még mindig nem ért.

Az elefántok tágas kifutó közepén álldogáltak, szaporán legyezték magukat vitorlafüleikkel, és ez a látvány az összes gyereket lenyűgözte. A legizgágábbak is megálltak, és mozdulatlanul, lenyűgözve nézték a hatalmas állatokat.

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez, olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk...

Leena Krohn Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteményének filozofikus-tudományos-fantasztikus történetei kilógnak a mese keretei közül, a gyermek és a felnőtt között lezajló párbeszédek olyan témákat dolgoznak fel, mint a téridő és a fekete lyukak természete, a gravitáció, az idő, a párhuzamos világok, álom és valóság viszonya. A 2021...

Bo volt az egyetlen lány a csapatban. Rá különösen vigyáztak. Az apja eleinte rettentően izgult, amikor ugrott, féltette őt, leginkább attól rettegett, nehogy leessen a szikláról, miközben az ugróhelyre mászik. Ez a félelme idővel oldódott, hiszen Bo ügyesség, bátorság, magabiztosság tekintetében semmiben nem maradt el fiútestvéreitől. Most már ő apja jobbkeze, ő vezeti az edzéseket, ő a csapat esze-lelke.

A közelmúlt egyes eseményei miatt minden állampolgárt óvatosságra intünk a levesek, kásák és különösképpen a forró italok kevergetésekor. Nem ajánlatos a folyadékokat túl erőteljes, egyenletes, egyirányú és hosszú ideig tartó kavarással hűteni. A lehető legbiztonságosabb hagyni, hogy az étel magától lehűljön. Egyes, bár kétségtelenül ritka esetekben a kevergetés turbulenciát okozhat, ez pedig az ún. szingularitás kialakulásához vezethet.

Amilyen váratlanul bukkant fel a sűrűből, ugyanolyan hirtelen tűnt el ismét a zöld levélsátor mögött. Zo utánavetette magát a sűrűbe. Szaladt az előtte táncoló, gyorsan távolodó kékes fény után. Ágak, levelek csaptak az arcába, de ő nem törődött ezzel. Utol kellett érnie a zafírembert. Bár áthatolhatatlan rengetegnek tűnt az erdő, gyorsan szaladt, érezte, egyre jobban megközelíti, hamarosan el is éri.

Föld körüli utazásra hívunk, körbejárjuk a bolygót: túl korán és kényszerűen felnőtt gyermekekkel találkozunk, álom és valóság határán. Olyan álmok ezek a szövegek, amelyek túlságosan is a valóságból nőnek ki. Vannak a világon gyermekek, akik roppant nehéz és veszélyes munkával próbálnak hozzájárulni családjuk vagy saját maguk mindennapi megélhetéséhez olyan mesterségekben, foglalkozásokban, amelyek létezését józan ésszel felfoghatatlannak tartjuk...

A főhős izgalmas alkudozás után szép summát kap a táltos tehén, Marafudián által birtokába jutott aranyrögért. Ám nem tud hazautazni falujába, mert aznap már nem indul autóbusz. Így ismét Alihoz fordul segítségért, aki szívesen befogadja őt szegényes házába éjszakára, de előbb elviszi őt unokatestvéréhez, Lallához, aki elhunyt feleségét gyászolja. Lalla, akárcsak hősünk testvérbátyja, Dafy, Dubajba ment munkát keresni, ahonnan felesége halála miatt kellett visszatérnie. Dalla Dubajban találkozott Dafyval, de ő sem tudott róla újabb hírekkel szolgálni, ami mélységesen elszomorítja Tafát...

A történet főhőse, miután eladja a család minden vagyonát jelentő egyetlen tehenet, Marafudiánt, akiről kiderül, hogy nem közönséges jószág, inkább a népmesék táltosához hasonló lény, annak ajándékát, az aranyröggé vált könnycseppet elviszi a városba, hogy pénzzé tegye, és ezzel megmentse önmagát és nagyobb testvére otthon maradt családját a biztos éhhaláltól.

afa Adamtól, a marhakereskedőtől és annak kellemetlen szagától követve a karám felé tartott, majd kinyitotta a zöldre festett léckaput. Mióta szeretett bátyja, Dafy kénytelen volt kivándorolni Dubajba, nagyon erős volt benne a felelősségtudat. Hiszen zsenge kora ellenére Dafy, mielőtt útnak indult volna, őt bízta meg, hogy a feleségére és annak négy gyermekére gondot viseljen.