1989 romániai decemberét illetően a vélemények a mai napig megoszlanak. Van, aki forradalomról beszél, mások államcsínyt emlegetnek, egyesek pedig „ellopott” forradalomról értekeznek – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának befejező része. 

A sport önmagában is a versenyről, a versengésről szól, de a hidegháború alatt egyfajta igazolása volt az illető ideológia felsőbb- vagy alacsonyabbrendűségének – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenhetedik része.

A hetvenes évektől, a Ceauşescu-diktatúra idején egyre romlott a romániai helyzet, az életszínvonal, és egyre inkább korlátozták a polgárok szabad mozgását. Nagyon kevesen kaptak útlevelet, és jelentősen szigorították az országba látogató idegen állampolgárok ellenőrzését – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenötödik része

Az 1970-as évek elején a kommunista pártoknak azzal kellett szembesülniük, hogy az eddig folytatott politikájuk több területen változtatásra szorul.

Tucatjával készültek a párt megrendelésére az ún. történelmi filmek. Ezek a filmek valós korszakokat, szereplőket és eseményeket dolgoztak fel, de a történelmi múltat, valóságot egyértelműen alárendelték a pártvezetés elvárásainak – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizennegyedik része. 

A kommunista pártok hatalomra kerülését és diktatúrájuk kiépülését nem mindenki nézte jó szemmel. Sokan abban reménykedtek, hogy jönnek majd az amerikaiak és a nyugatiak, s felszabadítják őket – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenharmadik része. 

Egy hidegháborús vicc is jól érzékelteti a feszült, néha értelmetlen versenyfutást: Az amerikaiak jelzik a Jóistennek, hogy a szovjetek a Holdat vörösre (a kommunizmus színe) festették. A Jóisten azt válaszolta nekik, ha már a vörös szín adott, írjátok rá, hogy Coca-Cola – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenkettedik része. 

A kommunista pártok vezetői úgy gondolták, csak akkor tudják megtartani hatalmukat és megvalósítani terveiket, ha megnyerik az emberek egy részének bizalmát, illetve sikerül semlegesíteniük azokat, akik ellenszegülnek vagy másképpen gondolkodnak – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenegyedik része.

A kommunista pártok hatalomra kerülésük után az egész társadalmat ellenőrzésük alá vonták. Az új, grandiózus gazdasági terveikhez, a termelés növeléséhez virágzó, egyre népesebb társadalomra volt szükségük.

A kommunista ideológia és a kereszténység szinte évszázados küzdelmet vívott egymással az emberek lelkéért.

Az 1980-as évek elején több kommunista párt is belátta, hogy a rendszer fenntartása érdekében engedményeket kell tenniük az emberek felé, reformokat kell bevezetniük.

A kommunista pártok, hatalmuk megtartása érdekében, igyekeztek ellenőrzésük alá vonni az emberek mindennapjait is. A szabadidő eltöltése, a szórakozás sem képezett kivételt ez alól. A pártvezetők még a zenei életet is befolyásolták – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának hatodik része.

A kommunista pártok egy új világot szerettek volna létrehozni, ezért hatalomra jutásuk után azonnal hoz­záláttak a régi ünnepek eltörléséhez. Minden olyan ünnepet betiltottak, lecseréltek, amely az előző rend­szerhez kapcsolódott – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának ötödik része.

A pionírtevékenységek sokrétűek voltak A kö­telező és sokszor fárasztó meg unalmas hazafias neve­lésen túl számos szórakoztató és kulturális programot is szerveztek a gyerekek számára, ezekre sokan öröm­mel emlékeznek vissza –Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának negyedik része.

Lévén, hogy a kom­munista pártok gyökeresen át akarták alakítani a tár­sadalmat, az emberek értékrendjét, gondolkodás­módját, ezekben az országokban az állambiztonsági szervek túlzottan nagy szerephez jutottak – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosaban sorozatának harmadik része.

Romániá­ban például szigorúan tiltották Petőfi Sándor hazafias verseit. Ennek következtében alakulhatott ki olyan abszurd helyzet, hogy megjelent a Petőfi összes költe­ményei című kötet, amelyből azonban jelentős számú vers hiányzott –Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának második része

Új sorozatunkat fogalomtisztázás céljából indítjuk: azt szeretnénk, ha általa megismerkednétek közelmúltunkkal (nagyjából az 1945-1989 időszakkal), annak legfontosabb jelenségeivel, történéseivel, szereplőivel, hogy jobban lássátok, mit hagy(t)unk magunk mögött 1990-től errefelé – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának első, bevezető része.

„Navigare necesse est!” – azaz: márpedig hajózni kell, mondja a közhellyé koptatott római mondás. Pedig eredetileg a rómaiak sem sokat értettek a tengerek meghódításához, és amíg össze nem csaptak Karthágóval (Hannibál itáliai hadjárata idején), szükségük sem nagyon volt katonai flottára. Aki pe­dig el akart adni nekik valamit, az amúgy is maga szállította Róma kikötőjébe, Ostiába az árut.

A megállapodott, otthona biztonságát és állandósá­gát kedvelő ember (és sokan vagyunk ilyenek) hajla­mos rendellenesnek látni azt, ha valaki kilép korábbi közösségéből, és új életet kezd a világ valamely másik pontján. Legtöbbször a természetes, normális élettel való szakításnak érezzük, elháríthatatlan kényszerek­nek tulajdonítjuk ezeket a döntéseket.

Manapság szere­tünk azzal kérkedni, hogy környezetünk, a Föld minden ko­rábbinál jobban „összement”: gyorsab­ban kapunk meg egy e-mailt, mint tizenöt éve egy levelet (bár tizenöt éve egy levél még nem volt gyor­sabb, mint 1860-ban, amikor Nagyvárad mellől két nap alatt ért Budára), hamarabb jutunk el autóval, busszal, re­pülővel vagy vonattal célunkhoz, mint néhány évti­zeddel ezelőtt.