Újabb letehetetlen olvasmány hagyta el Szabó Róbert Csaba marosvásárhelyi író szerzői műhelyét: ezúttal egy kamaszoknak szóló kalandregény.

Leena Krohn (1947, Helsinki) Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteménye először az interneten jelent meg 1996-ban a szerző digitális illusztrációival, majd pár évvel később könyv formájában is kiadták...

A Vízitündér 1. Maria Surducan forgatókönyve alapján, Benczédi Júlia Anna rajzaival készült képregény, amely először online formában jelent meg, majd román, francia és magyar nyelven is nyomtatásba került. Cimbi felkereste a képregény rajzolóját és színezőjét, Annát, hogy néhány izgalmas részletet is megtudhassatok a kiadvány keletkezéséről.

2019 őszén a kolozsvári alkotók olyan színházi élményt ígérnek, amelyben „a generációk közti különbségek elmosódnak, közös dimenzióba kerül fiatal és felnőtt, szülő és gyermek. Az előadás olyan általános érvényű témákat boncolgat, mint a bűntudat, szexualitás, meggondolatlan gesztusaink visszavonhatatlan következményei, az elkerülhetetlen közösségi létben rejlő magány, s teszi mindezt ennek a különleges generációnak a szemszögéből.”

SZABÓ BORBÁLA budapesti egyetemi tanár, drámaíró, dramaturg, a Nincsen apám, seanyám című ifjúsági regény szerzője Kolozsváron járt nemrég, hogy fiatal olvasóival találkozzon. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele irodalomról, színházról, jövőbeli terveiről.

„Erdélyi ifjúsági sci-fi, fantasy” – így jellemezte egy mondatban saját, a disztópia kategóriájába sorolható regényét Zágoni Balázs kolozsvári író, A Gömb jövőbeli fantáziavilágának megalkotója.

Soraiban lázadás és a hozzá társuló vad életvágy váltakozik vagy társul a beletörődéssel, a szemlélődéssel, a gondolatok pörgését vagy hullámzását hordozó meditációval, illetve – többek közt – a nyers kimondás éhsége a szépségkereséssel.

Az erdélyi magyar kultúrának több meghatározó személyisége közül kiemelkedik Kós Károly. Több területen teljesedett ki nagy hatású munkássága – építészet, oktatás, szépirodalom, könyvszerkesztés, -tervezés és -kiadás, művészettörténet, néprajzkutatás, közélet stb. –, de ezek a területek mind egybekapcsolódtak az erdélyi gondolat, a transzilvanizmus révén, amelynek máig érvényes megfogalmazását neki köszönhetjük.

Szilágyi Domokosról és Hervay Gizella után szinte kínálkozik, hogy Weöres Sándort és ugyancsak kiemelkedő irodalmi alkotást létrehozó feleségét, Károlyi Amyt hozzuk ezúttal közelképbe számotokra.

A Kézfogás az irodalommal rovatban jó néhány alkalommal írtunk már erdélyi költőkről, így Szilágyi Domokosról (többet) és Hervay Gizelláról is (kevesebbet). Ezekből a közlésekből emlékezhettek arra, hogy a két költőt nemcsak alkotásaik rokon vonásai fűzik össze, hanem házastársak is voltak, közel három évig.

Gárdonyi Géza

Sok olyan kérdéssel találkozunk, szinte naponta, amelyekre vagy nincsen megfelelő válasz, vagy a végletek között félúton lelünk rá.

Az, hogy valamelyik szerző életműve maradandónak, időtállónak bizonyul-e az irodalomtörténet szemszögéből és az olvasóközönség ízlése szerint is, több dologtól függ, több mindennek tulajdonítható.

Az ilyen kései felfedezések, kisebb vagy nagyobb időzített „kultúrbombák”, általában két okból bukkannak fel. Vagy azért, mert egy-egy szerző, mű keletkezéstörténete, utóélete csupán fokozatosan tárul fel a kutatók előtt, vagy pedig azért, mert maga a szerző rendelkezik úgy, hogy bizonyos részletek róla, illetve alkotásairól csak valamennyi idő múltán váljanak nyilvánossá, kerüljenek a közönség elé.

Lapunk új sorozata 2006 őszén indult, és a sors úgy hozta, hogy Faludy Györgyről, akit akkor sokan és méltán – nem csak életkora miatt – tekintettek „a magyar költőfejedelemnek”, az új Cimbora-folyamban elhunyta kapcsán írtunk először.

A modern magyar irodalom egyik legnagyobb hatású írójáról, Ottlik Gézáról többször szóltunk már a Cimbora hasábjain – annak ellenére, hogy életműve középiskolai tananyag.

Ferenc egy gazdag posztókereskedő fiaként látta meg a napvilágot az olaszországi Assisiben, 1181/1182 táján, Giovanni (János) néven. Ám nemcsak kora fiatalkorában kialakított, dőzsölő, élvezeteket hajszoló életmódja változott meg gyökeresen későbbi tapasztalatai és felismerései nyomán, hanem neve is: Franciscus (Francesco), azaz Ferenc lett.

Ezt biztosan nem lehet megúszni! Egyeseknek közületek már többször nekiszegezték a kérdést, másokra pedig ott leselkedik még az iskolaévek sűrűjében, és leginkább azt követően hangzik el, hogy „Na, milyen az iskolában?”

Idén ősszel százhúsz éve múlt annak, hogy Gyulafehérváron világra jött 1888-ban egy Klärmann Bernát nevű kisfiú, aki később ismert íróvá válik Karácsony Benő néven.

Valahogy úgy lehet az iskolával az ember, mint amikor rendszeresen utazik autóval, és hajlamos azt és úgy látni, amit és ahogyan az autó belsejéből néz(i) – és ami kintről, persze, másképp látszik.

1907 decemberének végén vagyunk, Budapesten: épp nyomdába került a Nyugat kulturális és irodalmi fo­lyóirat első száma, hogy 1908 első napjaiban már ol­vashassa a közönség. Elkezdődik ezzel egy több évtize­des, nem könnyű, de nagyon eredményes sikertörté­net, amely napjaink irodalmára is hatással van.

1855-ben meghalt Vörösmarty Mihály, ez a gyászeset pedig – többek között – azzal a következménnyel járt, hogy Arany János (az egy Vajda Jánost leszámítva) „ellenfél" nélkül maradt a magyar költészet porondján – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának hetedik része.