Ugrás a tartalomhoz

László Noémi

Költő, műfordító (Kolozsvár, 1973). 2020 őszétől a Kolozsváron megjelenő Napsugár és a Szivárvány főszerkesztője. „Amikor születtem már kánikula volt és délután. Az éjszakok és a napszakok összevissza járnak azóta, függetlenül attól, amit a naptár mutat. Még soha nem történt úgy, hogy egy évszak túl hosszú ideig maradt volna mellettem. Amikor nagyon kicsi voltam, a téli este és a nyári délután voltak a kedvenceim. Mire a fűből kinőttem, megszerettem az őszt, és felfedeztem a színeket. Azt hiszem, hosszú ideig nagyon figyelmetlenül éltem, mert nem emlékszem, hogy valaha is felfedeztem volna a tavaszt. Az utóbbi időben egyre inkább érzem, hogy minden évszak egyaránt fontos. Tudom, egyszer majd úgy jön a tavasz, ahogyan én is megértem. Most éppen ősz Van, végtelennek tűnő, sárga ősz, és emiatt sokat kószálok a világban. Ha valami igazán érdekes dolognak a nyomára bukkanok, megírom neked is. Addig is örömmel üdvözöllek, nagy poros Kolozsvárom pedig úgyszintén. Nonó” – írta a Cimbora Bemutatjuk rovatában 1996-ban. Kötetei Nonó, Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1995 Az ébredés előterében (Mentor, Marosvásárhely, 1996) Esés után; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség, Kolozsvár, 2000 Formák a tubusból. XX. századi és kortárs magyar festők műveiből; Jónás Tamás, László Noémi, Szabó T. Anna verseivel, vál. Alföldi Róbert (Csimota, Budapest, 2004) Százegy; Erdélyi Híradó–FISZ, Kolozsvár– Budapest, 2004 Papírhajó. Válogatott és új versek, 1995–2008 (Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció, Kolozsvár–Budapest, 2009) Labdarózsa (Bookart, Csíkszereda, 2010) Feketeleves (Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció; Kolozsvár–Budapest, 2010) Afrika (Gutenberg, Csíkszereda, 2011) Föld (Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2013) Bodzabél (Gutenberg, Csíkszereda, 2017)

László Noémi – 2. oldal

Ha rossz az idő, szomorú vagyok.

Honnan jő a kacagás? Pisztrángos patakból, tulipánkehelyből, kajszibarackmagból.

Egyszer folyóvíz légy nekem, homok, tűzszirmú kender. 

Volt egy úr, lakhelye Kászon, kabátja három vég vászon, haja, mint a láva, kalaptolla páva, félt, nehogy ósdinak látsszon.