Könyvek, amelyek az emberi elmébe érnek
Egyik legmeghatározóbb fiatalkori olvasmányom a Virágot Algernonnak (Daniel Keyes) volt, egy srácról szól, aki szellemi fogyatékos, de aztán egy új gyógyszer segítségével zsenivé válik, majd újra leépül. A regény írásmódjában is tükrözi a fiú szellemi képességeit, majd a képességei leépülését és a szörnyű szembesülést saját helyzetével. Gyakran eszembe jut a könyv utolsó mondata, amely magába sűríti az összes érzést, amelyen átvezetett a történet, és mindazt, amit az emberekről tanultam a főhőstől, Charlie Gordontól. Olyan kortárs ifjúsági könyvek következnek, amelyek a Virágot Algernonnak című regényhez hasonlóan az emberi elme rejtett részeiig is elérnek, és új világokat tárnak fel.
NATHAN FILER: A zuhanás sokkja
Scolar Kiadó, Budapest, 2015
Nathan Filer egy 19 éves skizofrén fiú történetét írja meg, aki éppen elmegyógyintézetben van, az viszont, hogy hogyan és miért került oda, csak fokozatosan derül ki.
A 39 éves angol szerzőnek ez az első regénye, és hitelességét az alapozza meg, hogy Filer szinte egy évtizeden át elmegyógyintézetben dolgozott. A zuhanás sokkja Simon és Matthew közös története, akkor is, ha Simon már rég nincsen jelen valójában. Matthew önmagát okolja Down-kóros testvére haláláért, amelyet kisfiúként élt át. A Matthew-t ért trauma, lelkiismeret-furdalást, a szeretett testvér elvesztése és hiánya okozza, hogy lassan „Simon” visszatér, de már csak Matthew elméjébe. A visszatérő „Simon” már nem az az ártatlan kisfiú, akit annyira szeretett Matthew: arra próbálja rávenni, hogy legyen öngyilkos. A könyv címe tehát egyszerre utal a zuhanásra, amely Simon halálát okozhatta, illetve arra a sokkra, amely feldolgozhatatlan traumává vált Matthew számára.
A regény, bár nagyon súlyos témát dolgoz fel, nem süllyed olyan szomorú szürkeségbe, amely olvashatatlanná tenné: néha az emberi elme működésének tűpontos feltárása, néha pedig a humor enyhít a kemény témán: „A halott embereknek is vannak születésnapjaik” – állapítja meg például Matthew. A könyv vizuális megformálása, tördelése is tükrözi a több szálon futó, időben is ide-oda ugró történetet, Matthew összekuszálódó gondolatait: a különböző betűtípusok használata, a rajzok és a pörgethető kollázs a lapszéleken még inkább szétszálazza a főszereplő elméjének működését.
„Néha az egész világ olyan, mint az apró betűs rész a reklámok alján: a mindennapi dolgok, mint egy mosoly vagy egy kézfogás, ellentmondásos üzenetekkel telnek meg.”
MARK HADDON: A kutya különös esete az éjszakában
Európa Kiadó, Budapest, 2015
A regény címe egy nyomozás történetére utal: ahogy az később kiderül, főszereplőnk egy vasvillával átszúrt, döglötten talált kutya halála körülményeinek felfedezésére vállalkozik. A tizenöt éves Christopher apró és precíz logikai szálakon ered az éjszakai rejtély nyomába. Ez a könyv egyik szála, de ennél többről is szó van a történetben. Christopher űrhajós szeretne lenni, szereti a tudományokat, a mateket, fizikát, a csillagok rendjét, így ideális feladat
neki egy bűntény felderítése. Csakhogy a fiú számára hatalmas kihívás is a feladat, hiszen alig ismer valamit saját házuk környékén kívül, és az emberi érzések világa annyira idegen számára, mint sokunknak egy matematikai képlet.
Christopher ugyanis autista srác.
Kiléptem. Apa a folyosón állt. Felemelte a jobb kezét, és szétnyitotta az ujjait, mint egy legyezőt. Felemeltem a bal kezemet, szétnyitottam az ujjaimat, mint egy legyezőt, és összeérintettük az ujjaink hegyét. Azért csináljuk ezt, mert apa néha szeretne átölelni, de én nem szeretem, ha átölelnek, ezért ezt csináljuk helyette, és ez azt jelenti, hogy apa szeret engem. TOleilleszkedik Christopher világába, és végül is a kaland, mint sok más jó regényben, annak felismeréséhez vezet, hogy az emberek különböző módon gondolkodnak.örténete szórakoztató detektívmunka és egyben a főhős személyiségének fejlődése, az olvasó pedig könnyedén
– olvashatjuk Christopher leírását arról, hogyan köszönnek egymásnak apjával, és miért nem ölelhetik meg egymást. Christopher számára a világ tele van olyan ingerekkel, amelyek kiszámíthatatlanok, olyan érzésekkel, amelyek számára – szemben a számok pontosságával – megfejthetetlenek. Ettől is válik annyira izgalmassá a nyomozása, hiszen olvasóként teljesen új szemszögből láthatjuk a világot, és közben azt is követhetjük, ahogy Christopher saját határait feszegeti. Kedvenc olvasói visszajelzésem a moly.hu-ról:
Mióta befejeztem, kényszeres rendet tartok a polcomon (bögre, szemüvegtok, bögre, gyógyszerek, plüssmaci), fejben térképet készítek a bejárt helyiségekről, és gyanakodva figyelem az embereket a szemem sarkából… Egyszóval szakasztott ugyanúgy viselkedem, mint eddig. De a regény, az bizony briliáns.
TÉKISS TAMÁS: Samu sejti
Fórum Kiadó, Újvidék, 2017
De vajon mit sejt és ki az a Samu...? Nem Samuval, hanem Tékiss Tamás bemutatásával indítok, hiszen ő maga is izgalmas figura, a kortárs ifjúsági irodalom ígéretes alakja. Szerbiában, Magyarkanizsán él, és napjait olyan kihívásokkal tölti, mint a slam poetry, gördeszka, kertészkedés, és közben tanít is. Mindezt, persze, az írás mellett.
A Samu sejti, a 31 éves újvidéki író második könyve nemcsak nyelvezetével szólítja meg fiatal olvasóit, hanem azt a pillanatot is megragadja, amikor a fiatalokban elkezd darabjaira hullani a felnőttek világáról alkotott ideális kép. Tékiss komolyan veszi a fiatalokat, azt, amit a felnőttek világáról gondolnak, és ez főszereplője gondolkodásmódján is látszik. Ezt ragadja meg a könyv fülszövege is:
„Nem azért nem szólok hozzá a politikai eszmecseréikhez, mert lövésem sincs róla, hanem mert komplett hülyeségnek tartom az egészet, és nem azért adok elterelő választ, ha a szerelmi életemről kérdeznek, mert szégyenlős vagyok, vagy mert nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, hanem azért, mert a felnőttek egyszerűen nem vesznek minket komolyan, és nem tudják megtartani a titkainkatA” Samu sejti, ahogyan az Olvasólámpa többi, itt ajánlott könyve is, egy fiatal elme gondolkodásmódját hozza közel az olvasóhoz: Samu ötödikes, de sokkal okosabb, mint kortársai, sőt, sok tekintetben néha a felnőtteknél is. Több szempontból is figyelemre méltó a regény: van benne egy finom próbálkozás a jövőbeli elhelyezéssel 2032-be, van benne nyomozás egy legenda után, van benne családtörténet és egy zseniális csavar is Samuról, amit senki nem sejt, amíg a könyv végéhez nem ér.
Samu nemcsak soha nem ismert nagymamája után indít nyomozást, amelyet lélekvándorlásra alapoz, hanem saját érzéseinek megértése nyomán is elindul. Nem tudnám jobban megragadni Samu, a hihetetlenül értelmes, de autisztikus, töredezett gondolkodású srác személyiségét, mint ahogyan Szekeres Nikoletta összefoglalja az Élet és Irodalomban:
Samu ugyanis korát meghazudtolóan okos, és amint leírva látja az okos szót az értelmező, legszívesebben azonnal törölné is, mert a fiú egyszerre mániás, kötekedő, néha vérlázítóan idegesítő, mégis folyamatosan együttérzésre késztet.
A MAMA-terv, Samu folyamatos titkos kísérletei, a nyomozás elejtett fogódzói egyre nagyobb betekintést engednek a fi ú elméjébe, már-már meg sem kérdőjelezzük, nem túl okos-e ez a fiú, nem lehet-e, hogy minket is beszippant saját világának játékaiba. Hogy egészen pontosan miért szerepel a Samu sejti az emberi elmébe érő könyvek között, azt lehet sejteni, de csak az tudja meg, aki el is olvassa.
