Linn Skåber: A szívem egy bezárt bódé
Fordította: Iván Andrea · Illusztrálta: Lisa Aisato
Ennek a könyvnek a polcomon a helye, mert az alapötlete, a témája, a kivitelezése olyan kötetté teszi, amely nem csak egy korosztályról és egy korosztályhoz szól. Ennek a könyvnek lelke van.
Scolar Kiadó, 2020
Amikor a felnőttek a szerelemről beszélnek, olyan egyszerűnek hangzik. Világos. Világos, hogy egyszerű. Hiszen ők felnőttek. De az a furcsa, hogy nem emlékeznek rá, milyen nehéz is volt. Például azt mondják: „Normális, hogy így érzel”, vagy „Sok hal van a tengerben”, vagy „Nyugi, elmúlik”. De ez nem segít. Még kamasz vagyok. Nem tudok megnyugodni. Nem múlik el. Ha elmúlna, nem lennék kamasz.
A skandinávok valahogy őszintébben, megértőbben és általában több bizalommal tudnak a fiatalokhoz fordulni (így tűnik nekem, javítsatok ki, ha közhelyes ez a megállapítás). Ennek az odafordulásnak egy újabb megvalósulása Linn Skåber kötete, amely fiatalok hangját, történeteit hangosítja ki, míg Lisa Aistro grafikáival vizualizálja azokat. Linn Skåber norvég színésznő, énekes, humorista, író, aki úgy nyúlt a kamaszok témáihoz, hogy kérdezett tőlük. Tehát bízott bennük, nem mondani akart nekik valamit, nevelni őket, hanem tőlük akart tanulni. A kötet különböző szövegei más-más témát dolgoznak fel, így az olvasó ezekből nemcsak a kamaszokról tanulhat, hanem általában az emberről.A kötet címének képszerűsége és a borítója nagyon emberi: izgalmas az is, ahogyan a kamasz fejét töviskoszorúszerűen körülölelő gondolatok képi formát öltenek, a legmegkapóbb talán mégis az arc tisztasága, a kifejező szemek, a kissé feszült ajkak.
A monológok sokféle arcát mutatják a kamaszkornak és emberi világunknak, vívódásokkal, humorral, kötődéssel, elválással, tragédiákkal, hétköznapokkal, a szülőkkel való kapcsolattal, a társadalomban való eligazodás kihívásaival.
„Tizenöt évesnek lenni olyan, mint sífutni. [...] Az egyik síléc az egyik irányba siklik, a másik síléc a másik irányba, az egyik nyom a gyermekkorod, a másik az azutáni életed, és a lécek két irányba csúsznak, te pedig ott állsz és szétszakadsz.”
