Jakab Villő Hanga
szerző
Minden műnemből egyet!
Kiskamaszként gyakran kerestem az olvasmányaimban a párbeszédes részeket, izgulva fogtam neki egy-egy nagyobb leírásnak vagy lapoztam előre unalmasabbnak tűnő részletnél, hogy még hány oldalon keresztül fog tartani. Minden szövegtípus sajátos világ, amely felfejtésre vár. Más olvasói szemszögből élhető át egy regény, egy vers, egy dráma, egy képregény. A szövegek másságának megismerése is az olvasás kalandjának része, így Cimbi most különböző szövegtípusok kipróbálására hív titeket.
Minden műnemből egyet!
Egy: regény
Újabb izgalmas disztópia
Gáspár András Gáspár: Héjnélküli
Móra Könyvkiadó, 2021
Ami különösen tetszett a regényben, az a kamaszkor pszichológiájának, az adottnak gondolt értékek megkérdőjelezésének fizikai megjelenítése: a Héj törzsének tagjai születésüktől fogva álvakságban élnek, szemüket egy bőrdarabbal fedik abban a hitben, hogy másképpen nem is lehet élni. Ez a hit a közösség életének alapja, értékeiket, mindennapjaikat is meghatározza. Ezzel a vaksággal száll szembe a törzsfőnök lánya, aki egy véletlen folytán elveszíti szeméről a bőrdarabot. A vakság-látás és az elfogadott keretek-megkérdőjelezés kettőse szervezi a regény disztópikus világát.
A disztópia műfaji kategóriájába sorolható, több mint háromszáz oldalas szöveg rendkívül sok fordulatot, kalandot ígér olvasójának, és az izgalmas, sodró lendületű cselekményvezetés mellett nagyon sok olyan kérdést vet fel, melyek egy kamasz számára kiemelkedően fontosak, még ha irodalmi értelemben nem is teljesen újszerűek.
Kolozsi Orsolya
Ami nem különösen tetszett, az az, hogy a mű egy jól ismert közhelyre épít, amelynek alapja a biológiai vakságnak, a látás hiányának a tájékozatlansággal, megvezethetőséggel, a „világtalan”sággal való azonosítása. Ennek a kritika nélküli, de könynyedén érthető azonosításnak jó ellenpéldája a Madarak a dobozban című regény (Josh Malerman: Bird Box, 2014), amelyből posztapokaliptikus filmthriller (Netflix, 2018) is készült. Ennek a történetnek az érdekessége, hogy kifordítja az ismert közhelyet, és így a szemmel való tájékozódás válik veszélyessé, a vakság pedig értékké, menedékké, hiszen az emberiséget megtámadó külső erő éppen a látáson keresztül kergeti őrületbe a fertőzötteket.
Kettő: vers
Egyetlen szó már lehet vers?
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez
Pagony Kiadó, 2021
Fenyő D. György: Útikalauz a vershez (Tilos az Á, 2021)
Kisgyerekként először játékos mondókákkal, versekkel ismerkedünk, aztán az iskolai irodalom tanításában a vers „elkomorodik”, mintha felfejthetetlen kódnyelv lenne. Hiába rövidek a versek a prózai művekhez képest, tömörségük, líraiságuk kihívást jelent sok olvasónak. Az sem segíti népszerűségüket, hogy az iskolai verselemzés gyakran személytelen, örömtelen.
„Mi történik azzal az emberrel, aki beszél?”
„Miért van a sor közepén egy vessző?”
Fenyő D. György magyartanár Útikalauz a vershez című kötete beszélő könyv: 25 verset elemezve kalauzol a lírák világában, miközben azt állítja, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, úgy fogja érezni, hogy ezután csak verseket akar olvasni. Merész állítás, ki vállalja, hogy teszteli?
Az elemzésre választott versek a líra műfaji, tematikai sokféleségét mutatják, így ha ki is emelünk most egyet-kettőt az elemzett szövegek közül ízelítőül, még nem adják vissza a kötet hangulatát, hiszen ahhoz éppen a szerzői kalauzolás hiányzik. Kedvcsinálóként a lírához mégis álljon itt ezúttal Szabó T. Annának a kötetben elemzett verse:
A nyelv a
A nyelv az a nyelv az a nyelv az a nyelv.
A nyelv a hús, ha csontod megtagad.
A nyelv a kezet fel, add meg magad.
A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél.
A nyelv ahogy a torkodon kifér.
A nyelv horog, harag, ha ráng a száj.
A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj.
A nyelv a lég, a hang, a csont, a fog.
A nyelv a csak, a csuk. Csorog, locsog.
A nyelv az elv, az enyv, a láp, a lép.
A nyelv belé, belém, belénk, beléd.
A nyelv a jel, a ja, a jé, a jó.
A nyelv a rím, a süllyedő hajó.
A nyelv anya. Szül, él, etet, ölel.
A nyelv apa. Ha ad, nem apad el.
A nyelv felad. Vad ugart vet eléd.
A nyelv ugat. A nyelv üget feléd.
A nyelv család. Csal, ad. Bólint. Bolond.
A nyelv a lomb. Lompos ólomkolomp.
A nyelv beszéde szél. Szédült szülés.
A nyelv beszáll, beszól, csak mondja, és –
A nyelv a nyál, ha szó száll szerteszét,
a nyelv az én, ha veszti épp eszét.
A nyelv a ház, a nyelv a tér, a kert.
Imamalom mi mondja mondja, mert –
Három: dráma
Pászt Patrícia: Mennyek és pokol. Színpadi mesék, történetek gyerekeknek és felnőtteknek
Móra Könyvkiadó, 2021
A drámaolvasás nagyon kevéssé jellemző elfoglaltság, hiszen elsősorban nem olvasásra, hanem színpadra szánt művekről van szó, amelyek értelme a színészi játékban, a rendezésben teljesedik ki. A drámák egyéni olvasása vagy felolvasószínházi adaptációja az értelmezés széles skáláját teszi lehetővé, önmaguk színházi darabjaivá válhatnak.
A Mennyek és pokol. Színpadi mesék, történetek gyerekeknek és felnőtteknek olyan kortárs lengyel ifjúsági drámák válogatása, amelyek fókuszában fiatalokat érintő, megérintő témák, kérdések, perspektívák állnak. A válogatás egyes darabjai a magányosan olvasót is megszólíthatják, de közös, akár sulis feldolgozásra is alkalmasak lehetnek.
„A művek többségének középpontjában az ember, a kicsiny egzisztencia, a gyermek kiszolgáltatottsága és magánya áll, illetve e magány egyéni és közösségi feldolgozhatóságának lehetősége. Vagyis a kiútkeresés. A szerzők különféle nyelvi eszközökkel ugyan, de mind a közösség, a támogató környezet szerepének jelentőségét hangsúlyozzák, ebben látják, remélik a feloldozást” – áll a kiadvány fülszövegében.
Az Útikalauz a vershez válogatáshoz hasonlóan a Mennyek és pokolban közölt tíz dráma sokfélesége is izgalmas lehetőségeket tartalmaz, hiszen találunk benne a középkori moralitásjátékokat megidéző szöveget, abszurd komédiát, de a mesedrámák világát életre hívó darabot is. A drámákban különböző (színpadi, nyelvi) fényben több, a kamaszokat közelről érintő témát világítanak meg nemcsak a fiatalokat megszólító módon, hanem a felnőtteknek is tükröt mutatva.
