A skandinávok valahogy őszintébben, megértőbben és általában több bizalommal tudnak a fiatalokhoz fordulni (így tűnik nekem, javítsatok ki, ha közhelyes ez a megállapítás). Ennek az odafordulásnak egy újabb megvalósulása Linn Skåber kötete, amely fiatalok hangját, történeteit hangosítja ki, míg Lisa Aistro grafikáival vizualizálja azokat. Linn Skåber norvég színésznő, énekes, humorista, író, aki úgy nyúlt a kamaszok témáihoz, hogy kérdezett tőlük. Tehát bízott bennük, nem mondani akart nekik valamit, nevelni őket, hanem tőlük akart tanulni. A kötet különböző szövegei más-más témát dolgoznak fel, így az olvasó ezekből nemcsak a kamaszokról tanulhat, hanem általában az emberről.

A kötet címének képszerűsége és a borítója nagyon emberi: izgalmas az is, ahogyan a kamasz fejét töviskoszorúszerűen körülölelő gondolatok képi formát öltenek, a legmegkapóbb talán mégis az arc tisztasága, a kifejező szemek, a kissé feszült ajkak.

A monológok sokféle arcát mutatják a kamaszkornak és emberi világunknak, vívódásokkal, humorral, kötődéssel, elválással, tragédiákkal, hétköznapokkal, a szülőkkel való kapcsolattal, a társadalomban való eligazodás kihívásaival.