Ahogy kutattam a téma után, kezdett kirajzolódni előttem, hogy nagyjából az összes, személyes életedre negatív hatással bíró kapcsolatot besorolhatjuk három nagy csoportba.

Karadocsev Éva okleveles molekuláris biológus és táplálkozástudományi szakember. Felkeltette az érdeklődésem az általa vezetett informatív, esztétikus posztokkal tarkított oldal, mivel a képeiből és leírásaiból egy manapság ritka kombináció érződik ki: a tudatosság lazasággal társul.

A tavalyi TiniDráma táboromban ismerkedtem meg két eszméletlenül tudatos kamasszal, akik rendszeresen sportoltak, tudatosan étkeztek, ebben pedig támogatták, inspirálták is egymást. Aki ismer, tudhatja, hogy nem jellemző rám, hogy lenézném pusztán az életkoruk miatt az hozzám kerülő emberpalántákat, de az érettség, ami a lányok szavaiból áradt, őszintén meglepett.

Munkám során arra buzdítom a hozzám érkező kamaszokat, hogy keressék meg, majd feszegessék saját határaikat, ami azzal jár, hogy egyszer csak meghaladják azokat, kilépnek a komfortzónájukból.

Dr. Gary Chapman amerikai lelkipásztor írónak, család- és párterapeutának köszönhetjük a szeretetnyelvek elméletét. Szerinte az emberek ötféleképp fejezik ki szeretetüket, illetve ezek azok a nyelvek, amelyeken hozzájuk szólva azt éreztethetjük velük, hogy szeretve vannak. Megannyi félreértésnek vehetjük elejét, ha tudjuk, barátaink, családtagjaink illetve párunk mely nyelveket beszéli és melyeket nem.

Szerintem nincs olyan ember a fejlett társadalmakban, aki ne hallotta volna a következő mondatot: „Life begins at the end of your comfort zone” (nagyjából 59 millió Google-találat), vagyis az életed ott kezdődik, ahol a komfortzónád véget ér.

A kamaszok véleményem szerint három nagy csoportra oszthatóak: azokra, akik mindig az éppen aktuális trendeket követik, azokra, akik valami különc, sajátságos stílusban öltözködnek, és azokra, akiket hidegen hagy, mi van rajtuk.

Mitikus térré válik a szobánk kamaszkorban. Egyszerre a lakhelyünk, a hely, ahol tanulunk és álmodozunk, de a függetlenség, az intimitás, a világ feletti kontroll tere is. Az ágyad fölött falfelület egykettőre megtelik poszterekkel, üzenetekkel, másnak jelentéktelen kacatokkal.

Miközben a TiniDráMa táborra végeztem a kutatómunkám, szembejött velem a címben szereplő elmélet egy podcastben, és hatalmas hatást gyakorolt rám. A kamaszaim visszajelzései alapján számukra is segített átértelmezni kapcsolataikat, ezért úgy gondoltam, elhozom nektek is.

Karácsony szavunkat a nyelvészek a latin incarnatio (’megtestesülés’) vagy pedig a szláv korcun (’átlép’) kifejezésből származtatják. Az első Jézus születésére, a második pedig a téli napfordulóra utal. Mindkét jelentésréteg hasonló jelképeket használ: egyre nagyobb lesz a sötétség kint is, bent is, majd a legzordabb óra után megszületik bennünk a fény, a remény.

A nyári, kolozsvári TiniDráMa tábor témája a barátság volt. Úgy gondoltam, a magányos, online oktatásban töltött év után érdemes megvizsgálni a kérdést. Hatalmas élmény volt, sok mély felismeréssel. Ebben az írásomban három nézőpontból vizsgálom a barátság témáját.

Remélem, mire nyomdába kerül a lap, a járványhelyzet még annyira szinten tartható, hogy megengedi a személyes jelenlétű oktatást; mindenesetre próbálok olyan tippeket, tanácsokat adni, amelyeket egyaránt használhattok online és offline suli esetén.

Vegyük csak sorba, mit is tudunk a kamaszkorról: lelki értelemben nagyon fontos (ha nem a legfontosabb…) fejlődési szakasz. Erik H. Erikson fejlődéspszichológus elmélete szerint minden életszakaszt egy válság határoz meg. 

Talán nem is tudjátok, de nem ez az első online tanév a világban: az 1937-es gyermekbénulás-járvány alatt rádióhullámokon közölték a tananyagot. Idén is volt tévés oktatás, de a tanárok döntő többsége azért az internet segítségével kapcsolódott diákjaikhoz. Már amennyire a helyzet engedte, ugyebár.

Néhány hete meglepődve hallgattam, hogy a kamaszaim a nyitókörben a pályaválasztásról kezdtek el beszélgetni.

A februári félévzárás kiakasztotta a diákjaimat – de nem úgy, mint általában. Nem tudtak összpontosítani a drámajátékokra sem, mindentől röhögőgörcsöt kaptak, amikor viszont az elmúlt hetükről kérdeztem őket, főképp a témazárók és feleletek kerültek szóba. Kíváncsi lettem a helyzetre, ezért elkezdtünk közösen gondolkodni a témáról, és kiderült, hogy a csoportom felének romlottak a jegyei az elmúlt egy évben.

Sajnos azon a tényen, hogy kamaszként össze vagytok zárva a szüleitekkel, akikről épp le kéne szakadnotok, nem igazán lehet változtatni. Ha lesz bátorságom, írok majd erről is egy cikket (addig pedig, ha panaszkodnátok egy kellemeset, írjatok nyugodtan róla a [email protected] címre!)

Sokszor tapasztalom, hogy a diákjaim vagy elfeledkeznek erről a létfontosságú cselekvésről a sok felmérő miatt, vagy a tesztekre való tanulás elől épp a játékba menekülnek. Ezek a szélsőségek mindenképpen felkiáltójelek lehetnek.

Az egyik szülőtől azt a visszajelzést kaptam, hogy a lányáról, amikor hazaérkezik a foglalkozásról, süt a boldogság; az arca kipirult, a szeme élénk, csicsereg.

Mi is a bullying?

egy pillanatig se félj segítséget kérni!

Az újévi fogadalmak valójában célkitűzések, olyan álomképek, amelyekről úgy gondoljuk, ha valósággá válnának, boldogabbak, egészségesebbek, teljesebbek, sikeresebbek stb. lennénk.