Leena Krohn
szerző
Kusztos Anna
fordító
Leena Krohn: Az üregesföld-elmélet (Teoria ontosta maasta)
Szfinx vagy robot 4.
Leena Krohn Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteménye először az interneten jelent meg 1996-ban, a szerző digitális illusztrációival, majd pár évvel később könyv formájában is kiadták. Ezek a filozofikus-tudományos-fantasztikus történetek kilógnak a mese keretei közül, a gyermek és a felnőtt között lezajló párbeszédek olyan témákat dolgoznak fel, mint a téridő és a fekete lyukak természete, a gravitáció, az idő, a párhuzamos világok, álom és valóság viszonya. A szövegek összefüggenek, de külön-külön is megállják a helyüket, szórakoztató valóságokba kalauzolva az olvasót.
Kusztos Júlia illusztrációja
Leena Krohn: Az üregesföld-elmélet
Egyikén azoknak a nem túl szép napoknak, ami a városban elég gyakran előfordul, apa azt mondta Lídiának:
– Most már elég nagy lány vagy, hogy eláruljam neked az élet egyes igazságait.
– Nem szükséges – motyogta bosszankodva Lídia, mert azt hitte, már évek óta ismeri az élet igazságait.
De apa folytatta:
– Tudod, hogy fiatalkoromban Mr. Cyrus Teed tanítványa voltam, de azt nem hallottad még, mit árult el nekem. A titkot, a forradalmi tudást. A végére járt valaminek, amit a modern tudomány még mindig nem ért.
– Mi lenne az? – kérdezte Lídia szórakozottan.
– Hogy a Föld üreges.
Ez a legcsekélyebb hatást sem váltotta ki Lídiából. De ekkor apa halkabban kezdett beszélni, mint aki nem akarja, hogy bárki meghallja, pedig szokás szerint most is csak ketten voltak otthon.
– A Föld egy üreges gömb, és minden, ami létezik, a belsejében van – mondta, és továbbra is várakozva figyelte Lídiát.
– A belsejében? Az nem lehet! – mondta Lídia, most már meglepődve. – Lehetetlen! Erről sehol sem olvasni.
– Még nem! – válaszolt apa. – Még nem! Cyrus Teed azonban úgy vélte, hogy előbb-utóbb minden tankönyvben benne lesz. Az egész tudományos életet a feje tetejére állítja!
– És mi is a gömb belsejében vagyunk? – hitetlenkedett Lídia.
– Kétségtelenül – mondta apa. – Ott vagyunk mi, minden bolygó az összes lakójával, a napok és az állócsillagok, a por és a láthatatlan anyag. Az egész univerzum!
– Hogyan lehetséges? Mi van akkor a külső részén? – kérdezte Lídia.
– Ott? – válaszolt apa. – Nincs semmi. Miért is lenne? A többi tudós mindent félreértett. Azt képzelik, hogy a gömb domború külső felén állunk. Hah! De igazából a homorú belső felén vagyunk. Cyrus Teed ismerte fel ezt elsőként. Egy igazi lángelme!
– Akkor ez azt jelenti, hogy Kína például...
– Pontosan – mondta apa. – Kína nem a lábunk alatt van, hanem a fejünk fölött. Ott!
És apa a magasban lévő felhők felé mutatott.
– Ó! – mondta Lídia meghökkenve. – Az iskolában valami egészen mást tanítottak.
– Ha fognánk egy elég erős távcsövet – mondta apa –, tudod, mit látnánk, Lídia?
– Például a kínai nagy falat – találgatott Lídia.
– Pontosan! – mondta apa, és megveregette a vállát.
– És mi a helyzet a gravitációval? – kérdezte Lídia, aki okos lány volt.
– Te hoztad szóba... – mondta apa lelkesen. – Itt is alapvető hiba történt. Nem a gravitáció tart bennünket a földön, hanem a centrifugális erő. Amikor megfordítjuk a tér geometriáját, a természet törvényeit is megfordítjuk.
– Mi van akkor a gömb belsejében? – kérdezte Lídia.
– Ott van a végtelenség – válaszolta apa.
– Ott? – kérdezte Lídia. – Hogy a csudában fér el ott?
– A végtelenség bárhová befér – mondta apa. – Ahogy a középpont felé haladunk, minden összezsugorodik és lelassul a végtelenségig. A végtelenség áll mindennek a középpontjában. Semmi sem olyan apró, mint a végtelenség.
– Beigazolódott Mr. Teed elmélete? – kérdezte Lídia.
– Még nem cáfolták meg – mondta apa. – És soha nem is fogják.
