Nem volt még regényem, amelyhez ilyen részletekbe menő és szerteágazó kutatást kellett volna végeznem, de valahogy el kellett jutnom arra a pontra, ahol azt éreztem, hogy elég magabiztosan mozgok ebben a világban és anyagban. Külön kihívást jelentett az is, hogy a rengeteg visszaemlékezésből mit és hogyan használok majd fel. Azt gondolom, akár a jövő a téma, akár a múlt, a jelenből írjuk, csak más-más szemüvegen át tekintünk rá.

Sulevi minden reggel megreggelizett és elolvasta a napi újságot. Az újság ismét megérkezett, a reggeli készen volt: zabkása, kávé és narancslé. Azon a napon az újságban adóreformról, alacsony légnyomásról és egy kalapácsvető Achilles-ínjáról olvasott.

Amikor Lídia még nagyon kicsi volt, napközben a kanapén szunyókált. A kanapé lábánál egy tükör hevert. Mielőtt elnyomta volna az álom, Lídia gyakran látott izgő-mozgó, nagy fejű lényeket, amelyek a tükröződésből bámultak vissza rá. Nem emlékeztették emberre, és semmilyen állatra sem, amelyet ismert

Leena Krohn (1947, Helsinki) Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteménye először az interneten jelent meg 1996-ban a szerző digitális illusztrációival, majd pár évvel később könyv formájában is kiadták...

– Ilyenkor bármi megtörténhet – válaszolt apa még baljóslatúbb hangon. – És meg is történik. A penumbra-időszak december elejétől január végéig tart, és a téli napéjegyenlőségkor éri el a csúcspontját...

De apa folytatta: – Tudod, hogy fiatalkoromban Mr. Cyrus Teed tanítványa voltam, de azt nem hallottad még, mit árult el nekem. A titkot, a forradalmi tudást. A végére járt valaminek, amit a modern tudomány még mindig nem ért.

Leena Krohn Szfinx vagy robot (Sfinksi vai robotti) című elbeszélésgyűjteményének filozofikus-tudományos-fantasztikus történetei kilógnak a mese keretei közül, a gyermek és a felnőtt között lezajló párbeszédek olyan témákat dolgoznak fel, mint a téridő és a fekete lyukak természete, a gravitáció, az idő, a párhuzamos világok, álom és valóság viszonya. A 2021...

A közelmúlt egyes eseményei miatt minden állampolgárt óvatosságra intünk a levesek, kásák és különösképpen a forró italok kevergetésekor. Nem ajánlatos a folyadékokat túl erőteljes, egyenletes, egyirányú és hosszú ideig tartó kavarással hűteni. A lehető legbiztonságosabb hagyni, hogy az étel magától lehűljön. Egyes, bár kétségtelenül ritka esetekben a kevergetés turbulenciát okozhat, ez pedig az ún. szingularitás kialakulásához vezethet.

Lídia tudott repülni. Névtelen városok, érésben levő gabonatáblák és vihartól fehérlő nyílt vizek fölött repült el. Egyszer csak a háta mögé pillantott, és látta, hogy valaki követi őt. Ez a valaki Lídia mellé repült, és azt mondta: – Nem fogod kitalálni!