„Navigare necesse est!” – azaz: márpedig hajózni kell, mondja a közhellyé koptatott római mondás. Pedig eredetileg a rómaiak sem sokat értettek a tengerek meghódításához, és amíg össze nem csaptak Karthágóval (Hannibál itáliai hadjárata idején), szükségük sem nagyon volt katonai flottára. Aki pe­dig el akart adni nekik valamit, az amúgy is maga szállította Róma kikötőjébe, Ostiába az árut.

Ha történelmi regényekből vagy drámákból próbá­lunk tájékozódni a korábbi korszakok italfogyasztási szokásairól, könnyen támadhat az a benyomásunk: Európában, egy-két évszázaddal ezelőtt, szinte min­denki alkoholista volt, nem is szólva a még régebbi időkről.

A különböző választások – némileg idealista és feltétlenül jóhiszemű megközelítésben – a „demokrácia ünnepei”. Ehhez képest a régi magyar szakszavak jelentős részéhez mára negatív tartalom tapadt. A kortes, a korteskedés, vagy éppen a fentebb is megidézett kortespálinka hangulatilag is inkább a balkánias szavazatszerzési mesterkedéseket idézik, mint az érett és felvilágosult, öntudatos polgárok ésszerű választását.