Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Gergely Edó

Gergely Edó

Kérd a kulcsot

Edóságok

Tegnap a fiam kulcsot kapott, házkulcsot. Nehéz helyzet után voltunk, s bár megbeszéltük a dolgokat, tudtam, vannak, amin a beszéd nem, csak az idő enyhít. Ült a földön, játszott. Leültem mellé. Ezentúl ez a te kulcsod, egyedül járhatsz, kelhetsz. Tudom, hogy most nagy fájdalomban vagy, de ilyen mindig lesz. Mindig, egész életedben lesznek olyan helyzetek, amelyek nehezek. Kérlek, nézz a szemembe. Sötét szemén árnyék ül, félelem, aggodalom, én még kicsi vagyok árnyékok. De azt is tudnod kell, hogy mindig ad az Isten kezedbe kulcsot, ami ajtót nyit, ami megmutatja, merre tovább. És növekedsz, fejlődsz, változol. Nyolc és fél évének elég ennyi szó, még sok is. De az árnyékba már erő is vegyük. Mostantól egyedül megyek iskolába, és egyedül is jövök, feleli.
Csak, mivel azért én még kicsi vagyok, holnap reggel még kísérj el. Rendben, felelem, de csak a sarokig. Addig, ameddig szoktál? Nem, az útkereszteződésnél már neked kell boldogulnod. Reggel még elismételjük, mire figyeljen. Ma az erkélyen könyöklök, várom haza. Megérzi, felnéz, ragyog, már messziről kiabálva meséli az élményeit. Miközben az asztalnál csemegézzük a szőlőt, elmondja, hogy azért ma egy kicsit félt hazajönni. Ez természetes, felelem, de csak addig félünk, amíg belejövünk.
Lehet, hogy neked már régóta van kulcsod a lakáshoz, régóta egyedül jársz, kelsz. Mégis, biztosan gyakran érzed magad kulcstalannak.

Mert, amire megszoknánk egy helyet, teret, szobát, már mást készít elő nekünk az élet, indít tovább, hiszen a megszokás, halál. Ha nagyon elkeseredsz, nagyon fáj, tehetetlennek és bizonytalannak érzed magad, nem látod az irányt, csak kérd a kulcsot. Kérd a segítséget. Valahonnan mindig megérkezik, a kérdés az, hogy látod-e, valaki éppen nyújtja feléd a kezét?

Vagy azt hiszed, te jobban tudod, milyen kellene hogy legyen az a kéz, az a kulcs, s lebecsülöd, megveted az élet láthatatlan tenyerét? Igen, néha félelmetes is tud lenni ez a kulcs, mint most, a kisfiam életében. De ha bevallod, hogy félsz, máris nem félsz annyira. Ha a félelem ellenére megpróbálkozol, akkor még kevésbé félsz. Ha a maradék félelem ellenére elindulsz és lépéseket teszel, akkor egyszer csak azt veszed észre, bármilyen hihetetlennek is tűnik, már nem is félsz, hanem élvezed azt a világot, aminek ajtaját a kulccsal éppen kinyitottad.

 

Ne pánikolj!

Gergely Edó

Ne pánikolj!

Edóságok

Mondom neki, a pasid az első szerelvénnyel utánad jön. Leszállok veled az első állomáson, bevárjuk. Közben kiderül, hogy emlékszik a szálloda címére. Rendben, gondolom magamban, ez még segítségünkre lehet.

Read More
Őzikelábon

Gergely Edó

Őzikelábon

Edóságok

Eldöntöttem, hogy mihelyt megérkezem, bevetem magam egy fürdőbe. Igen ám, de még hajat mosni sem volt előtte időm, nemhogy szőrteleníteni.

Read More
Új cipőben új földrészek felé

Gergely Edó

Új cipőben új földrészek felé

Edóságok

Mindig lesz valaki, akire rákenhetem, hogy ő volt a hibás. Például azért, hogy nem manöken lettem, az anyukám, hogy nem orvos lettem, a tanárom, hogy nem pilóta lettem, a szeretőm, hogy nem író lettem, a gyermekem, s hogy nem vagyok világsztár, a szomszédom és az összes szomszédos utca a hibás.

Read More