Ép testben épp hogy élek, szoktuk kicsavarni viccesen a mondást, amikor éppen kifacsart mosogatórongykodik a lelkünk. De mi is az, hogy ép? Egészséges? Fitt? Erős? Nádszál- vagy atléta-alkat? És lehet az, hogy a testünk ép, de a lelkünk benne alig? El lehet választani a kettőt? Amíg élünk, nem igazán. Gyakrabban halljuk, hogy a lélek felől, tehát belülről hatunk kifelé, a testre. Azt is, hogy ha valaki csúnyának érzi magát (és megsúgom, még a legszebbeknek tartottak is érzik gyakran csúnyának magukat), és elkezdi azt gondolni magáról, hogy ő szép, akkor meg is fog szépülni. Erről szólnak a gondolat és a hit teremtő erejéről szóló tanítások. De én most inkább a testtel akarok foglalkozni. 

Mert a testtel vagy túl sokat bajlódunk, vagy lenézzük, megvetjük. Vagy istenítjük, és fél napunkat töltjük a fürdőszobában, hogy hátha ettől az új sminktől vagy tusfürdőtől kibújik belőlünk egy Angelina Jolie vagy egy Brad Pitt, vagy utáljuk a kinézetünket, s a testünket hibáztatjuk miatta. Látni sem szeretnénk azt a kelyhet, amely bennünket hordoz. Pedig nagyon hálás tud lenni, ha normálisan foglalkozunk vele. Úgy lesz hálás, hogy örömérzettel tölti el a lelkünk. Jártok tornaórára, edzésre. De van, aki azt mondja, utálom a sportot, a mozgást, hagyjon mindenki békén, egyedül vagy a barátaimmal akarok ülni a sötétben és zenét hallgatni. Vagy pedig bütykölni a számítógépet, a csetten legalább könyebben kivédhető a gúnyolódás, nem úgy, mint az utcán, ahol összenevetnek az ember háta mögött. Nos, van egy rossz hírem és egy jó. A kettő ugyanaz, mégpedig, hogy ilyen helyzetek mindig lesznek. Meg kell tanulni ezekkel együtt élni. És ezt nem lehet úgy, hogy elkerüljük a bántó embereket, fájdalmas helyzeteket, mert az élet állandóan hozza ezeket elénk. De azt meg lehet próbálni, hogy állandóan ismerkedünk magunkkal. 

Az én egyik ismerkedési módom a torna, a nyújtások, a jóga. Néhány egyszerű gyakorlatot te magad is elvégezhetsz otthon, amikor van pár perced. Azt javaslom, hogy az egyes gyakorlatok után hunyd be a szemed, figyelj egy kicsit befelé, hallgatózz, mit mond a tested. Figyelj arra, mi történik benned. Mi változik, hol enyhül a fájás, hová kucorodott be a feszültség. És minden kilégzéssel eressz ki egy kicsit a gőzből, a feszültségből. Lazíts. Ne kínozd magad, ne versenyezz és ne bizonyíts. Csak te vagy, önmagaddal, nyugodtan lehetsz őszinte. És ez az ismerkedés idővel át fog fordulni barátságba. Akkor meg mondhat a világ bármit, lepereg rólad, mert a szó szoros értelmében jól érzed magad a bőrödben. Abban a bőrben, amely lehet, hogy pattanásos, azzal a hajjal, amely túl göndör, vagy túl sima, vagy túl zsíros, az eget meszeléseddel, a csöpleszségeddel, a túlsúlyoddal, a véznaságoddal, a hosszú orroddal vagy bozontos szemöldököddel együtt.

Testünk jó útitárs, megérdemli, hogy legalább feleannyit foglalkozzunk vele, mint a legjobb közösségi oldalas barátainkkal.

Megjelent a Cimbora 2012/4-es számában