Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Gergely Edó

Gergely Edó

Lelkek és lékek a mindentudás hajóján

Edóságok

Lelkek és lékek a mindentudás hajóján
Kónya Eszter illusztrációja

Volt idő, amikor apám volt a fő ellenségem. Akkoriban még nem jöttem rá, hogy mindenki életében van egy ilyen szakasz, amikor valamelyik szülőjével nagyon keményen meccsel. Azt hittem, csak én vagyok ilyen szerencsétlen, másoknak szerencsésebben alakult az életük, vagányabb, megértőbb, odaadóbb, gazdagabb, jobban pozicionált szülőket kaptak. Nekem csak ők jutottak, ezek a perverz felnőttek, akik direkt kitalálnak mindenfélét, hogy engem kínozzanak. Valószínűleg egyéb dolguk sincs, csak az, hogy engem mérgesítsenek, korlátozzanak és bántsanak. Bezzeg a szomszéd gyerek szülei, ők mindig „zöldek”!
Aztán, nagy megrökönyödésemre, a szomszéd gyerek ideálisnak látott szüleiről ő pont olyanokat kezdett mondani, mint magamban én az enyémekről. Ez valami ragályos betegség lehet, gondoltam, ami a szüleink korosztályát támadta meg. Meccseltem édesapámmal látványosan, édesanyámmal lappangó módon, a lényeg az volt, hogy mindenképp én győzzek. De, amilyenek voltak, nem hagyták magukat. Egyszerűen nem akarták beadni a derekukat, és elismerni, hogy én mindent jobban tudok, na jó, talán nem épp mindent, de azt biztosan jobban tudom, hogy nekik milyeneknek kellene lenniük. Bekeményítettem, és megmutattam, hogy én azért is másképp csinálom, jobban, ügyesebben, okosabban.
Nőtt is közénk akkora távolság, hogy a fényében úgy nézett ki, mégiscsak győztem, hiszen elismerően szóltak sok mindenről. Azt már észre sem vettem, hogy közben nekik is bölcsességszavuk nőtt: arról, amiről egy idő után nem tudtak elismerően szólni, hallgattak.
Nekem pedig a sok lám-lámomtól a gőgöm az Isten nagylábujját verdeste. Mindentudásom hajóját aztán életem történései egyre-másra meglékelték. Sehogy se értettem, miért van ez. Hiszen én mindent úgy csinálok, ahogyan a legjobbnak vélem. A kudarcok, szenvedések elég gyakran megbőgettek. Persze, csak titokban, kifelé leginkább a Minden a legnagyobb rendben van című sorozatot sugároztam. Aztán egy idő után kezdtem meghallani azt, amiről a szüleim hallgattak. Kezdtem látni magam sok ember tükrében, kezdtem megismerkedni a sok szerepemmel, amit leginkább kifelé, de gyakran önmagam felé is játsztam. Kezdtem azt is látni, milyen gyakran megbántok másokat a legnagyobb jóindulattól és jóakarattól vezérelt szavaimmal, tetteimmel. Gyermekem által azt is kezdtem megtapasztalni, hogy egyáltalán nem tudom, hogyan kell gyermeket nevelni, pedig ügyesen elolvastam egy csomó könyvet, és jól láttam, milyen hibákat követnek el más szülők. Sőt, annyira bukott szülő vagyok gyermeknevelésből, hogy ma reggel, amikor a fiam egy teljesen új, eddig még nem hallott szemtelenséggel provokált és provokált, bizony, kapott tőlem egy nyaklevest. Megdermedtem saját magamtól. Mert csak látszólag volt új és nem hallott a gyermekem hangneme, hiszen nem is olyan régen még ezen a hangon próbálgattam magam is saját erőimet szüleim idegein. S miközben ennek ellenére örültem az új napnak, az új tapasztalatnak, rájöttem, időközben, úgy látszik, én is elkaptam azt a ragályos „betegséget”, ami annak idején a szüleim korosztályát támadta meg.

Megjelent a Cimbora 2016/2-es számában

Diplomás pelenkások

Gergely Edó

Diplomás pelenkások

Edóságok

Egész éjszakákat átszorongtam. Mi lesz velem? – keseregtem magamban. Ha nem jutok be a városi iskolába, de a falusi munkát sem bírom, felkopik az állam, éhen fogok halni.

Read More
Ráérek, és sosem unatkozom

Gergely Edó

Ráérek, és sosem unatkozom

Edóságok

Válogasd meg, kivel eszel, kivel fagyizol, kivel vitatkozol (okossal ne okoskodj, bolonddal ne bolondozz), tanulj meg nemet mondani, ha lopni akarják az idődet. Ez tűnhet amolyan time managment-ízűnek, de lehet bátran kóstolgatni.

Read More