Egyszer, még liciskoromban, két kőkemény fiatal srác és egy lány mellett elhaladtomban meghallottam, ahogy az egyik fiú mondja a többieknek: és akkor megsimogattam, ...meg, a lábát, és olyan szőrös volt, mint egy őzikéé.

Sokáig visszhangzottak szavai a fülemben, bár akkoriban még nem simogatták a fiúk a lábam. És még sokáig nem simogatták, ugyanis, Murphy törvénye szerint, olyankor simogathatták volna, amikor én éppen szőrtelenítetlenül éktelenkedtem. Kezdtem figyelni, hogy milyen rengeteg frusztrációt szülnek ezek az ártatlan kis szőrszálak. Lányok órákig képesek erről csivitelni, és pár szőrszál rendetlenkedő előkunkorodása miatt agyonfrusztrálni magukat. Ilyenkor mindig eszembe jutott az őzikelábról mesélő fiú. Aztán kezdtem gyűjteni a fiús tapasztalatokat, lassan nővé értem, és a férfiak is megérkeztek. Nagy meglepetésemre a fiúkat egyáltalán nem zavarták a rendetlenkedő szőrszálak, a férfiak meg észre sem vették. Hajszálon vagy inkább szőrszálon múló boldogságaimról kiderült, nem is azon múltak. Hanem az én gondolataimon, félelmeimen, mindazon, amivel saját magamtól megvontam az örömöt.

Pár napja el kellett utaznom Budapestre. Páromnak köszönhetően nemrég fedeztem fel a város csodás fürdőit, talán mert csak most értem meg erre a fajta élvezetre. Eldöntöttem, hogy mihelyt megérkezem, bevetem magam egy fürdőbe. Igen ám, de még hajat mosni sem volt előtte időm, nemhogy szőrteleníteni. Döntenem kellett, elmegyek úgy, ahogy vagyok, vagy nem megyek. Döntöttem. És teljesen „fotósoppingolatlanul” bemasíroztam a gőzös félhomályba. Eleinte egy kicsit idegeskedtem, hiszen minden lépcsőn ültek, szemmagasságban kellett lépegetnem „őzikés” lábammal. Gondoltam, ha majd megbámulnak, hát megbámulnak. És jól gondoltam, mert valóban volt, aki megbámult. Aztán egy idő után megérkeztem önmagamba. Kezdtem örülni a fényes semmittevésnek, a lubickolásnak a jó meleg vízben, a szaunáknak, annak, hogy mi dolgom a világban ott és akkor és abban a pillanatban, ha nem az, hogy örüljek benne.

Csodálatos időt töltöttem el így, belefeledkezve a szabad órákba. Aztán másnap, nővérem nagy szórakozására, jó komótosan epiláltam a lábam. Ezt írd meg, mondta nagy kacagva, hogy előbb megsétáltatod magad a fürdőben, aztán szépítkezel. Jó, feleltem, megírom, hadd terjedjen a boldogság. :)

Megjelent a Cimbora 2014/3-as számában