Maga a kifejezés a komfort, vagyis kényelem és a zóna, terület szavakból lett megalkotva. Azt jelenti, hogy van egy olyan jól körülhatárolható világ, amelyben otthonosan érzed magad, ahol nem várnak rád kihívások, nyugodtan éldegélhetsz benne. Itt alapvetően alacsony a szorongásszint, ez pozitív, de nyugalmából kiindulva nem sarkall nagy teljesítményekre.

Ha ki akarunk lépni a komfortzónából, a következő kör, ahol találjuk magunkat, az a tanulási vagy diszkomfortzóna. Itt megjelenik már a szorongás, de még belátható messzeségben van a siker, emiatt motiváltak vagyunk, hogy elérjük azt, és ezáltal egy újabb nyugvópontra érkezzünk.
Ennél tovább távolodva a pánikzónában találjuk magunkat. Itt, ahogy azt a nevéből is sejthetitek, eluralkodik rajtunk a káosz, a pánik, aminek kevés esetben lesz pozitív hatása ránk nézve. Tanulási szempontból nézve ez a „zóna” kifejezetten káros a teljesítményünkre, hiszen a szervezetünk minden sejtjével a túlélésen, a stressz-szint csökkentésén dolgozik.

KONTRA-komfortzóna
Olvastam egy nagyon jó cikket, amelyben egy pszichológus lány szkeptikus kérdéseket fogalmaz meg a témát kutatva: Mekkora a komfortzóna? Hol ér véget? Meddig lehetek kint? Mikor kell visszajönnöm?
Tényleg csak az az értékes tapasztalás, ami ezen kívül van? Például, ha kialakítok egy új szokást, az ugyebár bekerül a komfortos tevékenységek közé (miután 21 napon keresztül folyamatosan végzem, általánosságban). Onnantól kezdve értéktelenné válik?
Ha a komfortzóna komfortos, kilépve onnan diszkomfortérzésünk támad, tehát nem érezzük jól magunkat. Akik a komfortzóna-kihívásokat reklámozzák, azt tanácsolják, keress új utakat, nézz szembe a félelmeiddel… oké, de mi van, ha a belső hangod teli tüdőből kiabál, hogy ne tedd meg?! Erre legyél vagy ne legyél tekintettel? A félelem kiabál belőled, vagy valamiféle józan ész? Megéri sprintelve nekifutni a határaidnak? Nem lenne ildomosabb racionálisan megvizsgálni a félelmeidet, őszintén magadba tekinteni?

PRO-komfortzóna
Azok, akik hisznek a komfortzóna elhagyásának pozitív hozadékaiban, azt vallják, ha mindig a megszokott, jól bevált dolgokat csinálod, sosem fogsz növekedni és nem leszel sikeres sem. A szorongáskeltő élmények hatására fejlődik a személyiséged, hiszen ha eddig azt hitted magadról, hogy félős vagy, de végigmentél a kötélpályán, megváltozik az önmagadról alkotott képed.
Ahogy olvashattátok, a tudomány által sok szempontból kifogásolható a téma, jó néhány kérdést felvet, amelyekre a spiritualitás és a coachok is csak ködös válaszokat adnak, illetve néhány fontos, a pszichológia által már ismert tényt hagy ki a számításból. Azonban empirikus megfigyelések alapján (vagy, ha így jobban tetszik, józan paraszti ésszel) láthatjuk mindannyian, hogy igenis számos haszna van annak, ha kilépsz a megszokottból.

Tipp: Használd a kritikai gondolkodásod, elemezd az olvasott fogalmakat, majd helyezd el magad a Pro-Kontra komfortzóna-tengelyen!