Munka vagy hivatás?
Most is, mint mindig, a TiniDráMa foglalkozásokon felmerülő kérdésekre keresem a választ. Néhány hete meglepődve hallgattam, hogy a kamaszaim a nyitókörben a pályaválasztásról kezdtek el beszélgetni. Látszott rajtuk, hogy a felnőttek előítéletének ellentmondva (a „bezzeg a mai fiatalok” kezdetű örökzöldekre gondolok) többeket foglalkoztat a kérdés, igencsak mélyen.
Képek forrása: unsplash.com
A társadalomtudományokat, az etimológiát (a szavak eredetének vizsgálata), a történelmet és a pszichológiát hívjuk segítségül, hogy megvizsgálhassuk, mit is értünk munka alatt. Megnézzük, hogyan változott a fogalom illetve a hozzá fűződő érzelmeink az évszázadok során. Elképzeljük, vajon milyen lesz a munkavégzés és a társadalom, amire ti felnőttek lesztek.
Miért dolgozunk?
Azonban ennél talán többről van szó. Mint tudjuk, a munka által fejlődik az ember személyisége, hiszen létezik közösségi dimenziója is, mivel az életünk más emberek munkája által válik szebbé, könnyebbé.E
lső olvasatra bárki felszisszenne (a tinédzser pedig fel is fog): micsoda kérdés?! Hát azért, hogy legyen pénzünk, el tudjuk magunkat tartani, felnőtt, független emberekké váljunk általa. Megvehessük azokat a szükséges és vágyott tárgyakat, élményeket, amelyeket szeretnénk.
Napjainkban a fiatal munkavállalók arra törekednek, hogy a munkával töltött idő, az egyéb kötelességek, a szabadidő és a pihenés egészségesen arányosan legyenek jelen egy munkahét során. A beteljesedett élethez azonban sok embernek elengedhetetlen az a tudat, hogy a munkájának társadalmi haszna is van. Azoknál az embereknél, akik egy felesleges munkáért kapják az igencsak vaskos csekket hó végén, rövid időn belül kiégést és depresszív jegyeket figyeltek meg.
Mi is a munka?!
A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint a munka valamely célra irányuló, tágabb értelemben testi és szellemi erőkifejtést kívánó céltudatos, tervszerű, a társadalomra nézve hasznos emberi tevékenység.
Érdekes megjegyeznünk, hogy a munka szavunk szláv eredetű, eredeti jelentése: kín, gyötrelem, szenvedés, erőfeszítés, vesződség.
A hivatás a munka szinonimája vagy valami egészen más?
A hivatás szó a latin vocatio ’elhívás, elhivatottság’ szóból ered. A magyar, valamint német és angol megfelelői egyaránt bibliai eredetű fogalmak, ahol az elhívás Isten által történik, magát a szót azonban gyakran használják világi értelemben is.
Az orvosi, tanári vagy segítői szakma olyan elhivatottságot igényel, ahol a magasztos célok könnyedén értelmezhetők – az ilyen munkakörökben dolgozó emberek életcélja is sok esetben az, hogy a világot jobb hellyé tegyék munkájuk által. Azonban nem csupán ezek a szakmák válhatnak magasabb minőségben megtapasztalt kötelességgé. Ha egy munkát szívvel végzünk, bármi lehet hivatás!
A környékünkön van egy bolt, ahol az üzlet tulajdonosa rendszeresen beszélget a vásárlókkal, és többször láttam, tapasztaltam, hogy megajándékozza őket egy-egy körtével vagy almával. Mondanom sem kell, szeretek ide visszajárni. A másik példaként egyik barátnőm vállalkozó apukáját idézem ide: cége húsz éve töretlenül nyújt a munkájukon keresztül stabilitást és biztonságot az alkalmazottaknak. A cégvezető papát nehezebb időkben az motiválta, hogy olyan megoldást találjon, amely lehetővé teszi, hogy alkalmazottait megtartsa. Az adott neki emberfeletti erőt, hogy úgy érezte, felelősséggel tartozik azokért, akik neki dolgoznak, a céget egy nagy családként fogta fel, és az anyagi segítségen túl mint ember, talán mint barát is ott volt nekik.
Változóban a munkaerőpiac
Tudtátok, hogy a ma is működő oktatási rendszert az ipari forradalomnak köszönhetjük? A hirtelen megjelenő tömegtermelés gyártási folyamataihoz olyan munkásokra volt szükség, akik megértik az egyszerű utasításokat, akiket meg lehet tanítani a gépek kezelésére, és akik fegyelmezetten tudnak dolgozni.
Nem igazán történtek érdemi változások az elmúlt évtizedekben sem, az iskolarendszereknek nem sikerült érdemben változniuk, azokhoz az elvárásokhoz alkalmazkodniuk, amelyeket a mai munkaerőpiac elvár.
Robotika, mesterséges intelligencia… és velünk, emberekkel mi lesz?
Mivel az ember igyekszik minél kevesebb vesződséggel élni, olyan eszközöket fejlesztett ki, amelyek megkönnyítik a munkáját – vagy ki is váltják azt. Emiatt a munka jellege és hatásfoka a történelem során folyamatos változásban van. Gondoljunk csak József Attila Mamá jára, aki mosónő volt, vagy épp a bányászokra – szakmájukban a közös az, hogy életveszélyes és egészségkárosító a foglalkozásuk. Azokat a munkaköröket, amelyek az elmúlt évszázadban tömegek életét rövidítették meg, ma ipari vagy háztartási mosógépek és jórészt gépiesített bányászat „oldják meg”.
Örülünk, hogy a gépek megkönnyítik az életünket, illetve hogy ezeknek a gépeknek az előállítása, tervezése, fejlesztése, kiszállítása, árusítása és szerelése új munkaköröket hozott létre. Természetesen az első ipari forradalom óta kárognak a borúlátó tudósok, hogy az egyre nagyobb mértékben teret nyerő gépiesítés elveszi majd az emberektől a kenyeret, de eddig nem váltak be ezek a sötét jövendölések.
A világ és maga a munkaerőpiac is eszeveszett iramban fejlődik. Vekerdy Tamás pszichológus, író, a „rossz gyerekek” pártfogója szerint a következő 40 év 100 szakmájából 60-at még nem ismerünk. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy amit a szüleim és a nagyszüleim sulykoltak belém – „tanulj valami szakmát, helyezkedj el egy jó munkahelyen, hogy utána onnan mehess nyugdíjba” – mára elképzelhetetlen. Az én nemzedékemnek már egész életében képeznie kell magát, ha nem akar kiesni a haladás ritmusából.
Yuval Noah Harari • Kép: Mark Weaver/Wall Street Journal
Yuval Noah Harari izraeli történész így vélekedik az előttünk álló évtizedekről, vagyis a ti jövőtökről:
Az ipar fejlődésének korábbi hullámai alkalmával, az automatizálás kapcsán az emberek számára nem okozott gondot átállni egyik alacsony képzettséget igénylő rutinmunkáról a másikra. 1980-ban egy munkanélkülivé vált gyári munkás elmehetett pénztárosnak egy boltba, mivel a váltáshoz csupán csekély mértékű átképzésre volt szükség. Ha azonban egy bolti pénztáros vagy egy textilgyári munkás 2050-ben a robotizálás miatt elveszíti az állását, aligha lesz képes rákkutatóként, drónkezelőként vagy egy ember–mesterséges intelligencia (MI) bankárcsapat tagjaként elhelyezkedni.
Harari nagyon sokat foglalkozik műveiben a mesterséges intelligencia és a robotok, valamint a társadalom kapcsolatával, elképzelései szerint 2050-re MI–ember együttműködés várható, azonban lesz egy olyan embertömeg, amely feleslegessé válik majd. A társadalom, a politika, valamint az egyén felelőssége lesz majd, hogy ezekre a kérdésekre megoldást találjon.
Nem szeretném negatív, borús jövőképpel zárni soraimat: az e havi témához gyakorlati tanácsokat olvashattok itt a pálya- és iskolaválasztással kapcsolatban, legyetek akár kisiskolások, akár licisek.
