Edóságok – 3. oldal

Manapság bármerre nézel, azt látod, a többség nagyon jól tudja a mit és a hogyant, megmondanak, parancsolnak, eldöntenek, kioktatnak.

gész éjszakákat átszorongtam. Mi lesz velem? – keseregtem magamban. Ha nem jutok be a városi iskolába, de a falusi munkát sem bírom, felkopik az állam, éhen fogok halni.

Látszólag aggodalomra nincs ok. És mégis gyakran elgondolkodom azon, hogy manapság hányszor érint kezünk billentyűzetet és hányszor emberi bőrt? Hányszor ölelünk meg valakit egy nap, és hányszor küldünk smst?

Ne kínozd magad, ne versenyezz és ne bizonyíts. Csak te vagy, önmagaddal, nyugodtan lehetsz őszinte. És ez az ismerkedés idővel át fog fordulni barátságba.

Ha nem vagyok résen, bizony, becsavarodom, és oda a drága jelenlétem, elpocsékoltam energiáimat, figyelmemet, jöhet a letargia. De rájöttem, ha idejében elcsípem a becsavarni készülő gondolatom, és olyankor visszatérek a jelen helyzetbe...