Manapság szere­tünk azzal kérkedni, hogy környezetünk, a Föld minden ko­rábbinál jobban „összement”: gyorsab­ban kapunk meg egy e-mailt, mint tizenöt éve egy levelet (bár tizenöt éve egy levél még nem volt gyor­sabb, mint 1860-ban, amikor Nagyvárad mellől két nap alatt ért Budára), hamarabb jutunk el autóval, busszal, re­pülővel vagy vonattal célunkhoz, mint néhány évti­zeddel ezelőtt.

Nemrégiben történt, hogy valakinek kedveskedni s egyben a film iránti érdeklődését szítani akartam, ezért megkínáltam az Illetőt – akiről annyit azért tudni kell, hogy 19 éves és igen kíváncsi fajta – egy filmtörténeti alapművel, a Merian C. Cooper és Ernest B. Schoedsack rendezte, 1933-as, első King Kong-gal.

Az elhagyatottság egyszerű leírása is döbbenetes hatású lenne, én mégis az ellentétezésben látom a vers legnagyobb erejét: nagyon éles a kontraszt a ház egykori (a költőben emlékként élő) állapota és a sivár jelen között: a kis lak pusztán, ridegen áll, nyájas udvarát gyom veri fel, a vidor ösvény vad fű alá került... – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának ötödik része.