Jó király lett belőle, nem sok vizet zavart. Adót sem emelt, háborút sem indított. A nép erősen szerette, sok szépet álmodtak róla. Változás csak annyi történt, hogy a királyi címerpajzson az addigi liliomok helyére cecelegyeket pingáltak. Ami – tekintve hogy a cecelegyek a fauna, a liliomok pedig a flóra részei – mindenképpen előrelépés – Molnár Vilmos meséje.

Bizonyára nem kis kihívás lehetett gyermeknek lenni egy olyan korban, amikor a humanista eszmék jegyében a szülők lehetőleg egy generáció alatt szerették volna behozni azt a hátrányt, amely, felfogásuk szerint, elválaszotta őket a nagy, görög-római eszményektől. De akinek olyan gondoskodó apja volt, mint a gyermek Montaigne-nek, talán még hasznára is válhatott ez a mai szemmel bizarrnak ható maximalizmus.

Válogasd meg, kivel eszel, kivel fagyizol, kivel vitatkozol (okossal ne okoskodj, bolonddal ne bolondozz), tanulj meg nemet mondani, ha lopni akarják az idődet. Ez tűnhet amolyan time managment-ízűnek, de lehet bátran kóstolgatni.

A hetvenes évektől, a Ceauşescu-diktatúra idején egyre romlott a romániai helyzet, az életszínvonal, és egyre inkább korlátozták a polgárok szabad mozgását. Nagyon kevesen kaptak útlevelet, és jelentősen szigorították az országba látogató idegen állampolgárok ellenőrzését – Novák Csaba Zoltán Időutazás az átkosban sorozatának tizenötödik része