Áramszünet

Ha a csempekályha köré gyűltünk, nem játszottunk, nem is énekeltünk. A kályha tátott szája a meleget, a fa illatát, ropogását kínálta, szikrákat, lángokat és meséket árasztott felénk. A mesék nem királyfi król és királylányokról szóltak, hanem rólunk. Magunkat meséltük szakadatlanul, megunhatatlanul, újra és újra. Mi voltunk a kaleidoszkóp, az azt forgatók és a nézői is egyszerre.