A tűzhányók megmagyarázhatatlan, pusztító kitörései – az izzó lávafolyamok, a fortyogó lávatavak, a kő- és hamueső, a mélyből feltörő, fojtó gázok – félelemmel töltötték el őseinket. Legendák sora született vulkánok alatt élő istenekről és mitológiai szörnyekről, krátereiket az elkárhozott lelkek lakhelyének, az alvilág bejáratainak hitték.

A kényes kérdéseket nem lehet megkerülni. François Bégaudeau

A tájkép emberi formájú, az emberi forma tájképszerű. Meggyökerezett városlakó vagyok, és a város képe emberi testekből rakódik össze. Mindenki állandóan változik, mindenki alapvetően gyönyörű, és mindenekfölött mindenki, legtöbb esetben, láthatatlan. A pillantás által a testek és formák láthatóvá válnak.

Sánta Miriám vagyok, 1993-ban születtem Kolozsváron, ugyanott élek. A János Zsigmond Unitárius Kollégiumba jártam iskolába, ahol irodalom- és zeneszeretetemet szabadjára engedhettem, tanulhattam. Kilencedikes koromtól írok verseket, akkor kezdtem el kórusban énekelni, de olyan családban nőttem fel, ahol meghatározó volt az éneklés és a zene hallgatása. Később a Babeș-Bolyai Tudományegyetem magyar-norvég szakán végeztem, és a mesterképzést továbbra is magyar nyelvvel és irodalommal folytattam. Az irodalmi élet sűrűjébe leginkább abban az időszakban kerültem, jelenleg a Bréda Ferenc Irodalmi kör alelnökeként szervezek irodalmi bemutatkozó és vitaesteket...