Szokássá vált március 8-án virággal köszönteni a lányokat, asszonyokat (anyákat, feleségeket, pedagógusokat, kolléganőket). Lassan feledésbe merül azonban, mit is ünnepelünk, mióta és miért éppen ezen a napon, és elhalványul azoknak az asszonyoknak az emléke is, akik elsőként cselekedtek azért, hogy a nők „asszonyi állatból” egyenlő társsá válhassanak.

A ragyogó színekben pompázó természet, az égbolt kékje, a fű zöldje, a beporzó rovarokat magukhoz csábító virágok vagy az őszi lombok színei a legrégibb időktől elbűvölhették őseinket.

A tűzhányók megmagyarázhatatlan, pusztító kitörései – az izzó lávafolyamok, a fortyogó lávatavak, a kő- és hamueső, a mélyből feltörő, fojtó gázok – félelemmel töltötték el őseinket. Legendák sora született vulkánok alatt élő istenekről és mitológiai szörnyekről, krátereiket az elkárhozott lelkek lakhelyének, az alvilág bejáratainak hitték.

Korai őseink asztala – akárcsak évszázadokon át a pásztoroké vagy napjainkban a természetjáróké – a puszta föld volt. Az étkezést később kőasztalok (lapos kövek) vagy fatuskók könnyítették meg, amelyekre az edényeket helyezték.

Hagyjátok az én híres ravaszságomat. Torkig vagyok vele. (Kosztolányi Dezső)

Az idő mérése évezredek óta csillagászati eseményekhez kapcsolódik: az év a Föld Nap körüli keringéséhez, a hónap a Hold mozgásához, a nap a Föld tengelyforgásához és a csillagok állásának megfigyeléséhez. Az egyetlen önkényesen választott időtartam a hét, amely a szabályos időközökben tartott ókori vásároknak köszönhette születését.

A csokoládé alapanyaga, az év­századokon át az arannyal, ezüst­tel vetekedő értékű kakaóbab a Dél-Amerika esőerdőiben őshonos kakaófa termése.

Az advent a hit, a szeretet, a reménykedés, az imádság, a csendes elmélkedés, a bűnbánat, a testi és lelki megtisztulás négyhetes időszaka, amely a Szent András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnapon kezdődik és karácsony napjáig tart. Neve

A címbeli népi bölcsességnek ellentmondó, ízlésünket és értékrendünket befolyásoló reklámok világában élünk.

Őseink barlangok falaira festve, karcolva örökítették meg az évezredekkel ezelőtt élt, nem egy esetben mára kihalt állatok – mamutok, őstulkok, kardfogú tigrisek stb. – képeit.

Évezredekkel ezelőtt legendák születtek az ókor isteneinek fáiról, lombkoronáikban lakó istenségekről, szellemekről. Őseink a szent fák alatt tanácskoztak, törvénykeztek, ott választottak sírhelyet vezetőiknek. A viharokkal dacoló fák – talán mert életük hasonlít az emberekéhez: egyenesen állnak, éveken át növekednek, termést hoznak, megöregednek, végül meghalnak – az idők során jelképekké váltak.

Gyermekkorunk sokszor olvasott meséinek, rémtörténeteinek (Jancsi és Juliska, A békakirályfi stb.) gyakori szereplője a gonosz boszorkány, a vén szipirtyó, a vasorrú bába, aki a mesék végén természetesen mindig pórul jár.

A történelmi Magyarország templomaiban több kazettás mennyezet maradt meg, mint földrészünk többi részén összesen. Készítőik festőasztalos mesterek voltak, akiknek neve – néhány kivétellel – ismeretlen. Emléküket gyönyörű alkotásaik őrzik, Erdélyben elsősorban Székelyföldön, Mezőségen, Szilágyságban és Kalotaszegen.

Az istenek küldötteiként a Földre látogató természetfeletti lények alakja már a keresztény vallás megszületése előtt feltűnt az ókori európai és ázsiai kultúrák mítoszaiban, legendáiban. 

Galileo Galilei, amikor több mint 400 esztendővel ezelőtt a világon elsőként távcsővel nézte a csillagos eget, a hagyomány szerint először nem a Holdra és nem is a bolygókra tekintett, hanem a halványan derengő Tejútra.

A genetikusok elsősorban az öröklődéssel magyarázzák, hogy gyakran születik egy-egy családban több kitűnő zenész, festő, irodalmár vagy tudós. A tehetség kibontakozásában természetesen mindig fontos szerepe volt a nevelésnek, az akaraterőnek, a kitartásnak is.

A 20. század a technika soha nem látott fejlődésének, ugyanakkor a milliók halálát okozó világháborúk borzalmainak kora volt.

A 16–17. században megengedetté vált a boncolás, és lehetőség nyílt az emberi test felépítésének, működésének megismerésére. Az őskori mágiából az ókor és a középkor gyógyítóinak útkeresése után – az újkor hírneves orvosainak köszönhetően – igazi orvostudomány lett.

A könyvtárak története közel 5000 éves múltra tekint vissza, bár a legelsőkben még nem könyveket, hanem ékírásos agyagtáblákat, kőtáblákat őriztek. A legrégebbit a könyvtárak bölcsőjének tekintett Mezopotámia területén, Szíriában tárták fel az ókori Ebla romvárosban.

Az emberi képzelet számára évezredeken át eseményekben gazdag színtér volt az égbolt. A természeti jelenségek okozóit látták a Napban és a csillagokban, és mágikus szerepet tulajdonítottak a változó alakú Holdnak.

A mennyiségekkel kapcsolatos emlékeink korát több tízezer évre becsülik. Feltételezhetően – valamikor az őskorban – először az egy, a kettő, illetve a sok fogalma jelenhetett meg, és az ősember a tíz ujján számlálta meg állatait, elkészített eszközeit stb.

A természet szépségek sokaságát tárja elénk, köztük az Arany János versében felsoroltakhoz hasonló, a valóságban nem is létező égi tüneményeket.