Lövétei Lázár László
Költő, műfordító (1972, Lövéte). A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett bölcsész diplomát 1998-ban. 1998 óta a csíkszeredai Székelyföld folyóirat szerkesztője, 2010–2019 között főszerkesztője. A névadás öröme; Erdélyi Híradó, Kolozsvár, 1997 (Előretolt helyőrség könyvek) Távolságtartás; Pro-Print, Csíkszereda, 2000 Két szék között; Kalligram, Pozsony, 2005 Garay János: Az obsitos. Háry János kalandjai; szerk. Lövétei Lázár László, ill. Léstyán Csaba; Hargita, Csíkszereda, 2006 Arany versek. Széljegyzetek Arany Jánoshoz; Hargita, Csíkszereda, 2009 Árkádia-féle. Válogatott és új versek; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–Ráció, Kolozsvár–Bp., 2009 (Előretolt helyőrség könyvek) Molnár Zoltán: Mint csillag az égen; szerk. Lövétei Lázár László, előszó Borbély Botond, ill. Gál Csaba; Gutenberg Grafikai Műhely és Nyomda, Csíkszereda, 2010 Zöld; Erdélyi Híradó–FISZ, Kolozsvár, 2011 Tizenkét vers, tizenkét grafika; vers Lövétei Lázár László, grafika Siklódy Ferenc; Pro-Print, Csíkszereda, 2011 Zöld. 12 ecloga; ill. Léstyán Csaba; Erdélyi Híradó–Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholy–FISZ, Kolozsvár–Bp., 2011 (Előretolt helyőrség könyvek) Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae; szerk. Lövétei Lázár László; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár) Bözödi György: Székely bánja; szerk. Lövétei Lázár László; Hargita, Csíkszereda, 2012 (Székely könyvtár) Lázár-kert; rajz Damó István; Gutenberg, Csíkszereda, 2012 Az idők mérlegén. Tanulmányok Márton Áron püspökről; szerk. Bodó Márta, Lázár Csilla, Lövétei Lázár László; Szent István Társulat–Verbum, Bp.–Kolozsvár, 2013 Alkalmi; Sétatér Kulturális Egyesület, Kolozsvár, 2016 Miféle harag; Előretolt Helyőrség Íróakadémia–Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft., Bp., 2019 Mircea Cărtărescu: Lulu; ford. Lövétei Lázár László; Gondolat, Bp., 2004 (Gondolat világirodalmi sorozat) Filip Florian–Matei Florian: Kölyök utca; ford. Lövétei Lázár László; Csíkszereda, Bookart, 2014 Alexandru Vakulovski: Hányinger utca; ford. Lövétei Lázár László; Kolozsvár, Sétatér, 2015 Doina Ioanid: Ideje, hogy fülbevalót hordj és más poémák; ford. Lövétei Lázár László; Marosvásárhely, Lector Kiadó, 2019 2006–2007 ben Arany versek, 2019-től Csak 1 vers címmel közöl sorozatot a Cimborában.
Lövétei Lázár László – 2. oldal
Az egész világirodalomnak nincs még egy verse, ahol a Pegazus (a költői elragadtatás, ihletettség hagyományos szimbóluma) ilyen áldatlan állapotban szerepelne: Aranynál „átkozott gebe”, „rossz ló” lesz a mitológia szárnyas lovából, amit hiába noszogat a költő, csak tipegésre futja annak erejéből – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának második része
Arany manapság valamiért nincsen „divatban”, annak ellenére, hogy a magyar irodalomtörténet hallgatólagosan őt tartja költészetünk legnagyobb alakjának. Én persze nem (csak) ezért szeretem Aranyt, hanem főleg azért, mert tőle lehet a legtöbbet megtudni a magyar nyelvről (egy költő „alapanyaga” ugyebár a nyelv) és a versírás mikéntjéről egyaránt – Lövétei Lázár László Arany versek sorozatának első része.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy szinte elemezni sem kell a verset, bőven elég az is, ha belekapaszkodunk a szerzői utasításba, hogy tudniillik egy „film” forgatókönyvét olvastuk.
Néha egyetlen vers is elég – mihez is? A megtorpanáshoz? A meghökkenéshez? A magunkra eszméléshez? A megrendüléshez? Vagy – ne féljünk a nagy szavaktól – a tovább éléshez? Milliószor leírták már, de érdemes leírni millióegyedszer is: szépség nélkül is lehet élni, csak minek. Mit ér az élet, ha csak a munkás hétköznapok vannak: tanulás, különórák, szerelmek, napi 2–3 óra Instagram stb.
A sötétség verse, A tó tavaszi éneke, Esti teázás – ha toplistát kellene összeállítanom kedvenc Dsida-verseimből, valószínűleg ez a három vers érne el dobogós helyezést.
„Miért nem írnak manapság a költők klasszikus tájleíró költeményeket?” – kérdezte egy alkalommal, valamikor a 2000-es évek elején Molnár Vilmos kollégám.