A nulladik

Egy kicsit Márk karakterét is tükrözve, pörgős, macsós, bulizós éjszakával indul a történet, ahol az derül ki a főszereplőről, hogy nagyon otthonosan mozog a lányok meghódításában, és hogy egy szép lánnyal töltött egyszeri kaland számára teljesen belefér.

Az intenzív 0. fejezet után, amely Márk és Rózi szárszói nyári vakációs kalandját foglalja össze, rögtön a tanév első reggelére ébredünk. A történet lényegében nagyon egyszerű, sok szereplőt nem mozgat. Még azt sem mondhatom, hogy a karakterek lélektani sokrétűsége teszi hatásossá. És mégis: a regényben jó mondatok vannak jókor, jó helyen.

Nem erőltetettek az emberi viszonyok, nincsenek túlmagyarázva a szereplők tettei, hanem a hangsúlyos pillanatok kapnak erősebb megvilágítást. Így történhet, hogy az alig kétszáz oldalas regény, amely a két fiatal egyéjszakás nyári kalandját és a 12. osztály decemberig tartó néhány hónapját öleli fel, egyszerre enged rövid, de mély bepillantást több szereplő sorsába, és mutatja meg a késő kamaszkor laza szabadságát, az énkeresés kihívásait. Ezt az énkeresést már nem csak a kiskamaszokra is jellemző szabadságvágy, különbözni akarás mozgatja, hanem a szembenézés azokkal a családi hagyatékokkal, amelyeket a főszereplő Márk már nem bír és nem is akar magával vinni felnövekvő önmagával.

A külső mögött

Márkról számomra nem az derül ki, hogy egy csajozós srác, akit messze megelőz a híre, és emiatt elkerülik a lányok. Ezt leginkább ő maga állítja önmagáról, ami szintén beszédes. Igaz, ez elvben inkább a múltja. Ami jobban körvonalazódik a regénybeli helyzetekben, az az érzelmi némaság, a görcsbe szoruló gyomra, amikor az anyja nyaggatja, a lefagyó teste, amikor ki kellene állni a barátjáért, vagy csak támogatóan meghallgatnia őt a nehézségben.

Rózi, a történet másik kiemelt szereplője szintén izgalmas sztorival robban be a regénybe. Első éjszakája alapján Márkkal azt gondolhatnánk, hogy egy mélyen érző, de laza csaj. Aztán ez végül is beigazolódik. Nem mellékes, hogy mi van a lány rózsaszín haja, kisírt szemei mögött. A két főszereplőt egymáson keresztül ismerhetjük meg egyre jobban, ahogyan előrehaladunk a regény történéseiben.

Lázadás, szerelem és egyéb érzések

„Amikor megszületett a történet koncepciója, én is tizennyolc éves voltam, végzős gimnazista. Mindenképpen korombeliekről és nekik szerettem volna írni, ez volt kényelmes és élvezetes számomra. Az már érdekesebb kérdés, hogy miért egy fiút választottam” – árulja el Nyulász Lelle első befejezett regényéről.

Lelle azt is elmondja az interjúban, hogy Enrico Brizzi Jack Frusciante otthagyta a bandát című regénye inspirálta. A fiatal szerző csupán tizenhárom volt, amikor a lázadó nagykamasz srác szemszögéből megírt szerelmi történetet olvasta. Ezt az alapkoncepciót mélyítette olyan témákkal, mint a veszteség (Rózi apjának korai halála), a támogató szülő-gyerek viszony (Rózi és anyukája, Márk és apukája), a bántalmazó, erőszakos anya figurája (Márk anyja), rasszizmus (Márk egy barátjával szemben), a szülők traumái, amelyeket továbbadnak gyerekeiknek, a jövőtervezés, szexualitás, szeretet.

Felnőttek és gyerekek

A két, közelről megismert szereplő mellett sokat tesznek hozzá a regény rétegzettségéhez a mellékszereplők. A felnőttek közül a legtöbbet Márk apjáról és anyjáról tudunk meg, de valóban támogató figuraként tűnnek fel a történet végén Márk nagyszülei is. Márkot ugyan titokban támogatja az apja zenei érdeklődésében, látszólag nem mer vagy valami miatt nem akar nyíltan szembefordulni feleségével. Apa és fia között szinte szótlan a szövetség, viszont Márknak ennél többre lesz szüksége, hogy valóban a saját belső hangját követhesse.

Márk anyja, Éva... annyira sikeres annak megmutatása, hogy milyen egy gyerek számára a folyamatos sakkban tartás és megfélemlítés, hogy lehetetlen szorongás nélkül olvasni azokat a jeleneteket, amelyekben megszólal.

„Szóval mikor itthon játszom, folyton fülelek kifelé, és ha jön, muszáj leállnom. Simán szétolt, ha olyan kedvében van. Most is enyhe görccsel az izmaimban próbálgatom, hány bundot érek át.” Olvashatjuk, hogyan gyakorol otthon, szinte titokban, Márk, akinek mindene a zene. Anyja viszont profi focistát szeretett volna nevelni belőle, az a típus, akinek meggyőződése, hogy ő tudja jobban, mi tenné boldoggá a fiát.

Több olyan jelenetnek lehetünk tanúi, amikor Márkot anyja lelkileg zsarolja, saját érzelmi tobzódásáért őt hibáztatja, miközben egyáltalán nem látja be, hogy milyen mély szorongást okoz fiának: „Na persze. A Corvinus. Szerinte tartozom neki ezzel a foci helyett. Még valami, amit egyáltalán nem akarok. De hogy mit akarok, arról valójában fogalma sincs.”

Az anya „csak próbálja meggyőzni fiát”, hogy mi a helyes út, és észre sem veszi, mennyire távol áll saját fiától, és hogy éppen annak a boldogságát akadályozza. Annyira kiszámíthatatlan a lobbanékonysága, hogy Márk folyamatos készültségben van, mikor kap újabb letolást.

A regény fülszövege szerint az anya férfiasnak vélt értékek szerint akarja nevelni a gyerekét. Szerintem semmilyen érték nincs abban, ahogy a fiához közelít: olyasmit erőltet rá, ami nem teszi boldoggá, arra kényszeríti, hogy saját érzéseit a háttérbe szorítsa, odáig menően, hogy ezen csak egy hatalmas lelki összeomlás tud segíteni a srácnak...

Ezt már Rózi mondja Márknak, Rózi, aki képes érzelmi biztonságot, támogatást nyújtani a fiúnak, és arra is rámutatni, hogy nem segít magának, ha nem enged utat az érzéseinek.

Márk anyja ugyanakkor gyerek is. Pontosabban olyan traumát hordoz magával, amelyet gyerekkorában saját apja okozott folyamatos elvárásaival, erőszakos viselkedésével, és amelyekkel Évának felnőttként sem sikerült szembenéznie. Rá is vár a „felnövés” a megértő, elfogadó és támogató anyai szerepre.

Útkereső fiatalok

Szinte mindegyik fiatal karakter tartogat izgalmas vonásokat, látszik, hogy útkereső emberek: Soma mélyen érző irodalmár, Zsófi rajzművész, Cián zsonglőrködik, Rózi énekel, Márkot pedig nem a sport, hanem a gitár érdekli. Jó társaságban van Márk, hiszen barátai gondoskodnak róla, elfojtott érzéseivel is rezonálnak, akkor is, ha szinte semmit sem tudnak az otthoni viszonyokról.

Valójában mégis Rózi az, aki elég közel kerül hozzá, hogy amikor a legnagyobb bajba jut, segíthessen neki, ő lesz az, aki előtt mer törékenynek lenni Márk.

A történet egyszerű, de rétegzett, a vége pedig kerek. Márknak és az őt támogató apának is lesz elég ereje meghozni a jó döntéseket, ugyanakkor nyitva is marad a történet vége, hiszen még hosszú út áll Márk előtt, hogy visszataláljon magához, megtanulja megélni saját vágyait.

Nyulász Lelle: Rajtam kívül, Pagony kiadó, 2022

Megjelent a Cimbora 2023/3-as számában