„Aznap nagyon is úgy éreztem magam, mint Alice, hiszen egy új világot fedeztem fel, melyben igazán semminek sem volt értelme. Malackával elsétáltunk egy zilált fűszerkert, egy elburjánzott rózsaágy meg egy roskatag, ósdi filagória mellett, végig a pázsiton addig a pontig, ahol véget ér a kert és elkezdődik az erdő” – olvassuk a regény első oldalain. Így kezdődik Henry története kishúgával, akit Malackának szólítanak a családban, és a titokzatos erdővel, ahonnan ismeretlen eredetű füst száll föl időnként.
1919-et írunk. A regény első oldalain megdöbbent Henry magánya, aki édesapjával, édesanyjával és csecsemő húgával érkezik a Reményház nevű erdei lakba. Családjával van, mégis egyedül: anyja beteg, az apja pedig maga sem bírja a veszteség terhét, ami ide űzte őket. Még a dadától is csak csendre intő tekintet jut a 13 éves kislánynak.

– hallgattatja el a kimerült apa a lányát, aki beszélgetni próbál vele. A mesékhez már nagy, de a valóságtól még óvják Henryt. A kislány bátyjának, Robertnek a tragikus elvesztése beárnyékolja a család életét.
A fülemüleerdő titka azonban bátorságot ad Henrynek, hogy a mesékből merítve a hús-vér gonosszal álljon szembe. Erre szüksége is lesz, hiszen beteg édesanyja sorsa, apja távozása után olyan emberek kezébe kerül, akiket nem a jó szándék vezérel.

„– Minden rendben? – súgta neki oda Violet.
Fiú nem válaszolt.
– Egészen megijesztesz. Hol járunk?
– Hallod őket? – kérdezte a Fiú elhaló hangon.
– Kicsodákat?
A kislány közelebb lépett és átölelte a Fiút. Olyan érzés volt, mintha valaki figyelné. Violet hátrafordult, de a sűrű sötétségen kívül egyebet nem látott.
– Hallod a hangokat?
Fiú kétségbeesettnek tűnt.
– Milyen hangokat? Csak a szél fúj! Ne ijesztgess!
– Szerintem sírnak, igen, sírnak!
– Kicsoda sír? Kérlek, hagyd ezt abba!”
A főszereplő, 12 éves Violet és segítője, a Fiú arra vállalkoznak, hogy kiderítsék Hibátlan város sötét titkát. Violet és szülei azért költöznek Hibátlanba, mert szemorvos apja itt kap állást a város vezetőjétől. A felnőttek teljesen gyanútlanok, ami, valljuk be, nem jellemző, de azért a regény fikciójában fogadjuk el, hogy így van. Violet, szemben a felnőttekkel, a kezdetektől érzi, hogy nem lehet minden rendben egy várossal, amelyben minden rendben van. Családja másnapra elveszíti a látását, így ők is csak egyenszemüveggel láthatnak, ahogyan mindenki a városban: egyenszemüveggel pedig csak az egyenvalóság látszik. Végül Violetet apjának eltűnése végképp megerősíti gyanújában...
A regény felidézheti Lois Lowry Az emlékek őre című regényét, amelyben a társadalom biztonsága érdekében, azért, hogy ne legyen több harag, erőszak, szomorúság, minden érzést száműznek az emberek életéből. Így azonban minden egyszínűvé, egysíkúvá válik, hiszen a jó érzéseknek is el kell tűnniük a világból.

A tökéletes város is azt mutatja meg, hogy ami látszólag a tökéletes társadalom kialakítását célozza, milyen könnyen rossz vágányra térhet, hogyha önös érdekek állnak mögötte, ha a látszólagos béke álnokságon alapszik.
„Sokkal kényelmesebb az olyan embereket hatalmadban tartani, akiknek nincs képzelőerejük. Nem tesznek fel kérdéseket, mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Valójában úgy áll a helyzet, hogy az ember képzelőerő nélkül bizony nem sokat ér” – olvashatjuk a regényben azokról az emberekről, akiket, megfosztva a valóság sokszínűségétől, a várost vezető Archer fivérek irányítanak.
A regény azzal az indokkal került a 25 legjobb külföldi, magyar fordításban megjelent könyv közé, hogy az írónő a főszereplő kirekesztettségét, megbélyegzettségét Hibátlan városában „gondosan kiválasztott szimbólumok segítségével vezeti végig. A regényszöveg többféle olvasatot is kínál: pszichológiai, társadalomkritikai nézőpontjait vizsgálva épp olyan gazdagnak mutatkozik, mint a kalandokban, érzelmekben dús történetet »csak« élvezettel olvasni.”

„A környezetemben élők mind furcsán néztek rám, hogy egy 13 éves kislány új favoritja egy kőkemény, neonácizmusról szóló pszichodráma.”

„Amikor megláttak, azt kérdezték magukban: mit olvas ez a lány? Néhány ember nem hisz benne, hogy egy Betolakodók-szintű könyvet fel tudunk dolgozni.”

A két idézett gondolat 13 éves lányoktól származik, akik a kidsnews.hu – a gondolkodó tizenévesek magazinja szerkesztőiként írtak véleményt a Betolakodókról, amely egy kis, világvégi német faluban játszódik a 21. században.

„A legsötétebb európai eszme, a nácizmus kísértete a mai napig visszajár földrészünkön” – írja Rejtőzködő nácizmus című tanulmányának bevezetőjében Guth Holda arról az ideológiáról, amely az I. és a II. világháború között erősödött meg az Adolf Hitler vezette Németországban, és amelynek egyik legtragikusabb következménye a zsidó és roma holokauszt volt. A nácizmus vagy nemzeti szocializmus rasszizmuson, a német „faj” felsőbbrendűségének hitén alapul, de számos hasonló ideológia alapjául szolgált. Az 1922-től a második világháború végéig tartó olasz fasizmushoz hasonlóan a nácizmus elveiben az elvakult nemzeti öntudat más nemzetek elleni gyűlölettel társul.

A Betolakodók főszereplője, tizenéves Benjámin magányos kamasz, aki elveszítette szüleit, keresi önmagát, és aki a falujába költöző új családban talál pozitív példát, apai példaképet, talán szerelmet is. A faluban pezsdítőleg hat a három felnőttből és három fiatalból álló család, akik, bár idegenek, nagy tervekkel érkeznek: biogazdálkodást indítanak és közösségi életet szerveznek. Mindez nagyon jól hangzik, örülnek is a falubeliek.
Benjámin lassacskán ismeri fel, hogy a család motivációja nem semleges: a két világháború közötti náci eszmék motiválják a családot, akik a szélsőjobboldal új fészkét építgetik az eldugott kis faluban. Benjámin arra utaló jelekre kezd felfigyelni, hogy a karizmatikus vezető, megkérdőjelezve a zsidó és roma népirtást, „úgynevezett holokausztról” beszél neki, a pár évvel idősebb iker fiúk pedig a nemzetért önmagát feláldozó katonát akarnak belőle faragni, és belerángatják egy berlini robbantásba.
Bár a szereplők ábrázolása eléggé fehér-feketére sikeredett, a könyv nem csak politikai tanmese arról, hogy miért rossz az idegengyűlölet, hanem szól a manipulációról, az agresszió és a gyűlöletkeltés jótékonyság formájába csomagolásáról is. Igaz, hogy a főszereplő kamasz, de a karizmatikus család módszere a falubeli felnőttekkel is hatékony. Sőt: nagyon is könnyen meggyőzhetőek az egyszerűnek ható igazságokról, kilátástalanságukban könnyedén elhiszik, hogy mások, az országukba „betolakodók” tehetnek szürke mindennapjaikról, a szegénységről, a sivárságról, amelyben élnek.
A regény két szálon fut, így minden fejezet elején egy-egy pillanatig belelátunk Beni jelenébe is, de csak a múltbeli történetek elbeszélése során jövünk rá, miért kell menekülni, és hogy sikerül-e végül elkerülnie a család bosszúját.

Megjelent a Cimbora 2019/6-os számában