Minden műnemből egyet!

Ami különösen tetszett a regényben, az a kamaszkor pszichológiájának, az adottnak gondolt értékek megkérdőjelezésének fizikai megjelenítése: a Héj törzsének tagjai születésüktől fogva ál­vakságban élnek, szemüket egy bőrdarabbal fedik abban a hitben, hogy másképpen nem is lehet élni. Ez a hit a közösség életének alapja, értékeiket, mindennapjaikat is meghatározza. Ezzel a vaksággal száll szembe a törzsfőnök lánya, aki egy véletlen folytán elveszíti szeméről a bőrdarabot. A vakság-látás és az elfogadott keretek-megkérdőjelezés kettőse szervezi a regény disztópikus világát.

Ami nem különösen tetszett, az az, hogy a mű egy jól ismert közhelyre épít, amelynek alapja a biológiai vakságnak, a látás hiányának a tájékozatlansággal, megvezethetőséggel, a „világtalan”­sággal való azonosítása. Ennek a kritika nélküli, de könynyedén érthető azonosításnak jó ellenpéldája a Madarak a dobozban című regény (Josh Malerman: Bird Box, 2014), amelyből posztapokaliptikus filmthriller (Netflix, 2018) is készült. Ennek a történetnek az érdekessége, hogy kifordítja az ismert közhelyet, és így a szemmel való tájékozódás válik veszélyessé, a vakság pedig értékké, menedékké, hiszen az emberiséget megtámadó külső erő éppen a látáson keresztül kergeti őrületbe a fertőzötteket.

 

Kisgyerekként először játékos mondókákkal, versekkel ismerkedünk, aztán az iskolai irodalom tanításában a vers „elkomorodik”, mintha felfejthetetlen kódnyelv lenne. Hiába rövidek a versek a prózai művekhez képest, tömörségük, líraiságuk kihívást jelent sok olvasónak. Az sem segíti népszerűségüket, hogy az iskolai verselemzés gyakran személytelen, örömtelen.

 

 

Fenyő D. György magyartanár Útikalauz a vershez című kötete beszélő könyv: 25 verset elemezve kalauzol a lírák világában, miközben azt állítja, hogy aki ezt a könyvet elolvassa, úgy fogja érezni, hogy ezután csak verseket akar olvasni. Merész állítás, ki vállalja, hogy teszteli?
Az elemzésre választott versek a líra műfaji, tematikai sokféleségét mutatják, így ha ki is emelünk most egyet-kettőt az elemzett szövegek közül ízelítőül, még nem adják vissza a kötet hangulatát, hiszen ahhoz éppen a szerzői kalauzolás hiányzik. Kedvcsinálóként a lírához mégis álljon itt ezúttal Szabó T. Annának a kötetben elemzett verse:

A nyelv a hús, ha csontod megtagad.
A nyelv a kezet fel, add meg magad.
A nyelv a láss, a játssz, a kér, a fél.
A nyelv ahogy a torkodon kifér.

A nyelv horog, harag, ha ráng a száj.
A nyelv kinyújt, begyújt. A nyelv muszáj.
A nyelv a lég, a hang, a csont, a fog.
A nyelv a csak, a csuk. Csorog, locsog.

A nyelv az elv, az enyv, a láp, a lép.
A nyelv belé, belém, belénk, beléd.
A nyelv a jel, a ja, a jé, a jó.
A nyelv a rím, a süllyedő hajó.

A nyelv anya. Szül, él, etet, ölel.
A nyelv apa. Ha ad, nem apad el.
A nyelv felad. Vad ugart vet eléd.
A nyelv ugat. A nyelv üget feléd.

A nyelv család. Csal, ad. Bólint. Bolond.
A nyelv a lomb. Lompos ólomkolomp.
A nyelv beszéde szél. Szédült szülés.
A nyelv beszáll, beszól, csak mondja, és –

A nyelv a nyál, ha szó száll szerteszét,
a nyelv az én, ha veszti épp eszét.
A nyelv a ház, a nyelv a tér, a kert.
Imamalom mi mondja mondja, mert –

 

 

A drámaolvasás nagyon kevéssé jellemző elfoglaltság, hiszen elsősorban nem olvasásra, hanem színpadra szánt művekről van szó, amelyek értelme a színészi játékban, a rendezésben teljesedik ki. A drámák egyéni olvasása vagy felolvasószínházi adaptációja az értelmezés széles skáláját teszi lehetővé, önmaguk színházi darabjaivá válhatnak.

A Mennyek és pokol. Színpadi mesék, történetek gyerekeknek és felnőtteknek olyan kortárs lengyel ifjúsági drámák válogatása, amelyek fókuszában fiatalokat érintő, megérintő témák, kérdések, perspektívák állnak. A válogatás egyes darabjai a magányosan olvasót is megszólíthatják, de közös, akár sulis feldolgozásra is alkalmasak lehetnek.

„A művek többségének középpontjában az ember, a kicsiny egzisztencia, a gyermek kiszolgáltatottsága és magánya áll, illetve e magány egyéni és közösségi feldolgozhatóságának lehetősége. Vagyis a kiútkeresés. A szerzők különféle nyelvi eszközökkel ugyan, de mind a közösség, a támogató környezet szerepének jelentőségét hangsúlyozzák, ebben látják, remélik a feloldozást” – áll a kiadvány fülszövegében.

Az Útikalauz a vershez válogatáshoz hasonlóan a Mennyek és pokolban közölt tíz dráma sokfélesége is izgalmas lehetőségeket tartalmaz, hiszen találunk benne a középkori moralitásjátékokat megidéző szöveget, abszurd komédiát, de a mesedrámák világát életre hívó darabot is. A drámákban különböző (színpadi, nyelvi) fényben több, a kamaszokat közelről érintő témát világítanak meg nemcsak a fiatalokat megszólító módon, hanem a felnőtteknek is tükröt mutatva.