Szabó Imola Júlia felnőttmesekönyvében két gyermek naplóját és nehéz történetét találjuk. Az első mese a Szélkislány firkantásai: egy gyászoló kislány próbálja megragadni a szeretett apa hiánya okozta veszteség érzését. A megélt állapotot a leírás egyszerűsége és a kislány lényegbevágó összehasonlításai teszik átélhetővé: „Tintában az ecet / kakaóban a vaj / valami furcsa / valami úgy fáj / talán, hogy apa / már nem hall.” A fájdalom a hétköznapi tapasztalatokba kapaszkodik. A könyv második meséje szintén napló, címe Zsilike kabátja: itt is egy kislány ír, aki ezúttal látása elvesztésének történetét fogalmazza meg attól a reggeltől kezdődően, amikor már nem Emmaként, hanem Zsilikeként ébredt fel: „Ötujjnyi ideje fogyott a világ. Először a színek. Kimosták őket. Kilyukadtak. A halak fulladnak meg így apu szerint. Elcsitul bennük a szusz és elhevernek a vízen.”

Megértés-meséknek nevezhetnénk a Kinőtt szív darabjait, amelyek a világot többszörösen új szemszögből mutatják: hogyan éli át a kisgyermek a megrázó tragédiát, milyen más szemével, „kinőtt szívével” látni, tapasztalni a világot, milyen a színek/a szeretet hiánya?

Szabó Imola Júlia könyvében fehér oldalakon fekete betűk és fekete oldalakon fehér betűk váltakoznak, az illusztrációkban pedig a piros uralkodik – az élet színei ezek, legyen az ember akár gyermek, akár felnőtt.

Megjelent a Cimbora 2016/2-es számában