Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Jakab Villő Hanga

Jakab Villő Hanga

Takács Zsuzsa: Spirálfüzet

Cimbi olvasólámpája

Takács Zsuzsát a HUBBY szakmai zsűrije Az év ifjúsági írója / könyve (12 éven felüliek) elismerésben részesítette Spirálfüzet című könyvéért (Turi Lilla rajzaival, Magvető, 2021.) Amint a méltatásban írják: „[a] költő kamaszversei (...) milyenségükkel egyértelművé teszik, hogy ha nem is tilos, de nagy kár félvállról írni kamaszverseket, meg bármilyen verseket is, egyetlen dolgunk van csak, hagyjuk, hogy hasson ránk a jó irodalom” (Szekeres Niki szerkesztő, kritikus). Takács Zsuzsa verseskötete nemcsak a HUBBY-díjra nevezett művek között egyedi azzal, hogy fiatalokat megcélzó lírai mű, hanem a kortárs ifjúsági irodalom teljes palettáján is.

Takács Zsuzsa: Spirálfüzet
Takács Zsuzsa: Spirálfüzet című kötetének borítója (Turi Lilla rajzaival, Magvető, 2021)

Két ciklus spirálban

A kötetben két idősík, két kulturális díszlet, két szín- és érzésvilág jelenik meg. Az első ciklust az 1987-ben megjelent kötet, a Rejtjeles tábori lap teszi ki, míg a második ciklus, Az égen bárányok fodrozódnak újabb verseket tartalmaz. A két ciklust a kötetben látványosan különíti el egymástól a grafika, amely az elsőben a Spirálfüzet című vers sorait idézi fel („Volt egy titkos, kék-zöld spirálfüzetem...”), míg a második ciklusban meleg tónusú, mély narancs, piros és pink.

Én is őrzöm néhány kamaszkori spirálfüzetemet, igazából nemcsak az enyéim, hanem az unokatesómmal közös párbeszédes naplók ezek. Ez jutott eszembe Takács Zsuzsa kötetéről: versben írt kamasznapló, néhol teljesen befelé forduló monológ, néhol párbeszédkísérlet a világ megértésére. A versekben megszólaló kamasz hangján mintha az a folyamatos változás volna érzékelhető, amit maga a kamaszkor jelent: az első ciklus narratívabb, hiszen egy három testvért számláló család középső lányának történetét, történeteit olvassuk benne. A második ciklusban ugyan szertefoszlik a kamasz lány családjának meghatározó jelenléte, ettől mégsem állíthatjuk azt, hogy más a versek beszélője, sem azt, hogy ugyanaz volna. Ahogyan a képi világban itt-ott feltűnnek a másik versciklus színei, úgy a két ciklus szövegeinek versnyelve is egymásba illeszkedik, még akkor is, ha a régebbi versekben erősebbek a humor, az irónia, a „kamasz-panasz” vonásai, míg a második ciklusban elmélkedőbb verseket olvashatunk.

Az időutazó versbeszélő 

A két versciklus viszonyában izgalmas csavar, hogy bár keletkezésük között harmincnégy évnyi a távolság, és a versbeszélő hangja is némiképp elmélyül, karcosabbá válik, a versekben továbbra is egy tizennégy éves lány szólal meg.

A kötetbeli időutazás többszörös. Első körben a versek a mai, fiatal olvasót juttatják vissza egy három évtizeddel korábban élő, de hozzá nagyon hasonlókat megtapasztaló lány világába. Ez a közelmúlt a mai kamaszok szüleinek fiatalkorát még konkrétabb emlékekkel idézheti fel, a verssorok nyelvükben is „korhűek”. A kötet második ciklusa nyelvezetében, történéseiben is a mai fiatalok jelenéhez, a mi jelenünkhöz közelít, miközben a lírai beszélő érettebb lesz, de nem „öregszik”. Az olvasó ugyan tudhatja, kiderítheti, hogy a kötet utolsó verse a szerző elhunyt lányának emlékére íródott és egy közös múltbeli pillanatot örökít meg, a szöveg mégis bárkiről szólhat(na), így akkor is illeszkedik a kötet versvilágába, ha úgy gondoljuk, továbbra is a kamasz lány mesél.

Míg az első ciklust a maga teljességében a kezdet és a kiskamasz ciklusának nevezhetném, addig a második inkább leválás a gyerekkorról, egy elmélyülő búcsú – nem csak Annától: „Mert ami volt egyszer, örökké létezik! / Ha megszületünk – örök életre születünk.”

A Rejtjeles tábori lap életképekben gazdag szövegei a kamasz lányt legszorosabb viszonyai közepette, legerősebb érzésein és gondolatain keresztül ábrázolják. Ezekben a versekben a kiskamasz helyzete kap nagyobb teret, majd egy ponton csavaros kanyarral az emberről, az életről szóló általánosabb gondolat, kérdés fogalmazódik meg. Ahogyan a második ciklus címe is jelzi (Az égen bárányok fodrozódnak), ez metaforikusabb, áttételesebb szövegekből áll, amelyekben a kiinduló helyzet szűkösebb teret kap, a gondolatiság pedig szabadabb szárnyat.

A tizenéves fiatal formálódó önképének számos rezzenését megörökítik a versek, a vitákat a testvérekkel, a különbözni és kitörni vágyást, a magányt, a saját döntések súlyát, az elmélkedést a jövőről, pályaválasztásról, szerelemről, szülőkkel való azonosulásról és küzdelemről.

Atommese

Ha kitör az atomháború...
erről mesél Kati mosogatás közben.
Hogy nekünk nem kell félnünk,
lesz egy föld alatti birodalmunk,
hatalmas konzervtartalékok,
zöld fű akár, és mesterséges nap,
élethű háziállatok és madarak.
Ami eddig fönt volt – akkortól a föld alatt.
És mindegyikünk hozhat egy barátot.
Én biztos Rékát hoznám,
de a szülei nélkül ő nem jönne el.
Az anyja meg akarná hozni a nagymamát.
Szerintem végül az költözne hozzánk,
aki nem szeret mást, csak önmagát.
Szerintem végül mindnyájan fönt maradnánk.

Ellenanyag
Ellenanyag termelődik a szívemben
a szeretet ellen.
Egy: nem viszem a játszótérre
szegény, sápadt öcsémet.
Kettő: nem mosogatok ma is
a nővérem helyett.
Három: Anyám feje fáj,
de reszelje csak
a sajtot ő maga.
Négy: becsukom az ajtót, az ágyon
végigheverek,
nézem az autók vonulását, a mennyezeten
fény-árnyék tükröket.

Kirándulás

Déltájban elértünk arra a helyre,
ahol már nem volt útjelző a fákon.
Mindenki leült és evett,
azt mondták: ez a cél.
De én nem voltam éhes,
tovább akartam menni, kinevettek.
Álltam a fák közt, kerestem a nyilat.

Tegnap

Dögölj meg! – mondtam annak,
akit a legjobban szeretek.
A lányok kint vártak a folyosón,
ő nem engedett.
Menj! – intett, de nem nézett felém,
az ablak felé elfordulva állt.
Tudtam, hogy nem megyek,
nélkülem mennek el a lányok.
Elhalt a folyosón a nevetés,
az ajtó becsapódott utánuk.
Anyám elővett egy könyvet,
mintha olvasna, lapozott,
leültem mellé. Azt akartam,
hogy bennem lapozzon, és tudja,
hogy meghalok, ha nem tekint rám.
Mintha véletlen volna,
jóval később, már délután
megérintette arcom egy pillanatra.

A világ csak képzelet

A világ csak képzelet (és akarat).
Tetszik ez a megközelítés.
Egy tébolyodott elme papírra vet,
és élni kényszerít.
Alszom, és fölkelek, ha int,
iskolába járok szeszélye szerint.
Miért a valami van inkább,
mint a semmi? Vagy: mi volt előbb,
az okozat, az ok? A tyúk vagy a tojás?
Mikor szakad meg földi pályafutásunk?
Tervem: egy emelt szintű
érettségi vizsga filozófiából.

Megjelent a Cimbora 2023/1-es számában