Gyermek-téka – Mark Twain: Koldus és királyfi

Élt a múlt századi Amerikában „egy bozontos, vörös sörényű, hanyag öltözködésű, matrózok és bányászok között felnőtt, faragatlan és nyughatatlan fiatalember, akinek szókincse nemcsak kifejező, hanem gyakran szalonképtelen, sőt, néha nyomdafestéket nem tűrő volt".

Ez az ember írta a világirodalom ma is közkedvelt, a kamaszok által ronggyá olvasott, örökkön népszerű, csodálatos ifjúsági regényeit, a Tom Sawyer kalandjai , a Huckleberry Finn vándorlásai és kalandjai , végül a Koldus és királyfi című remekműveket.

Ez a lehetetlen íróember még nevet is rendhagyó módon választott, mármint íróinevet. A Mark Twain (ejtsd mák tvéin ) a biztonságos hajózáshoz szükséges „két ölnyi vízmélység"-et jelenti a Mississippin hajózó hajósok számára. Különben, amikor 1835-ben megszületett, Samuel Langhorne Clemens néven jegyezték be az anyakönyvbe. Nemsokkal apja halála előtt költözik a család Hannibálba, a Mississippi mellé. Ez a környezet szolgáltatja a keretet és a jellemeket önéletrajzi ihletésű műveihez. Itt születik, él Tamás úrfi is, a romantikus polgársarjadék, aki – a rongyos, nálánál jóval életretermettebb Huckleberry Finn társaságában – izgalmas kalandok után megment egy szökött rabszolgát. A kis Sam, ahogyan gyermekkorában Mark Twaint becézték, korán, 12 évesen apja nélkül marad, s ezzel befejeződik iskolai neveltetése is. Beáll bátyjamellé nyomdászinasnak. De kalandvágya tovább sarkallja, és bevándorolja Amerika nagyvárosait; nyomdászsegéd, majd beáll révkalauznak a Mississippin hajózó gőzhajókra. Amikor kitör a polgárháború, beáll a déli hadseregbe, majd Vadnyugat felé veszi az útját. Ezüstbányászattal, telekspekulációval foglalkozik, nem sok sikerrel. Végül újságíró lesz, a legjobb riporterek egyike. Sikeres karcolatokat, humoreszkeket ír, ezeknek egyike meghozza a hírnevét is (Smiley Jim híres békája a közismert írás címe). Aztán bekalandozza a világot, Európa, a Szentföld, Honolulu lesz bolyongásainak színhelye; mindenütt izgalmas, hírnevet szerző riportokat ír. Az anyagi jólétet, a gazdagságot a már említett regényei hozzák meg.

A középkorban játszódik le a Koldus és királyfi cselekménye is, amely az angliai Tudor-korba viszi az olvasót. A történet szerint VI. Edward angol királyfi ruhát és sorsot cserél a hozzá megtévesztésig hasonló koldusfiúval. A ruha- és sorscsere révén a királyfi megismerkedik a nyomorral, szegénységgel és elnyomással. Hosszú kalandok, bonyodalmak után csak visszatér a trónra, a palotába, és barátjává fogadja a koldusfiút.

Ennyi a történet. A könyv olvasta után elgondolkodik a halandó: bizony jó lenne, ha a világtörténelem során az összes királyokat, elnököket, diktátorokat, hadvezéreket elcserélték volna – egy időre bár – a koldusfiúkkal. Talán kevesebb nyomor, háború, szenvedés jutott volna az emberiségnek, ha a szenvedés által egy kicsit megtisztulnak. Persze, mindez illúzió, nem biztos, hogy a szegénység, a szenvedés jóvá teszi az eljövendő uralkodót. Lám, mi lett egy cipészből, egy szobafestőből, és más hasonló sorsból jött diktátorokból. Igaz, ők nem voltak hercegek, királyfiak, mint Edward... Ha van tanulsága Mark Twain Koldus és királyfi ának, ilyen tanulsága is lehet. Ki tudja, minket is mikor, hol, kivel cseréltek el, kinek az életét éljük, a koldusét-e, avagy a királyfiét?!