A biológus szerint...

Amikor 1976. október 27-én, a Kolozsvár fölötti Kányafő fái közt Szilágyi Domokos a létből
átment a nemlétbe, sokan, még az irodalmi élet berkeiben járta
sak sem tudták biztosan, hogy mekkora alkotót, mekkora költőt vesztett a romániai magyar irodalom. Azóta, az életművel foglalkozó irodalomtudósok, kortársainak vallomásai, valamint hát
rahagyott műveinek kiadása révén lényegesen bővültek ismereteink.

Élt a múlt századi Amerikában „egy bozontos, vörös sörényű, hanyag öltözködésű, matrózok és bányászok között felnőtt, faragatlan és nyughatatlan fiatalember, akinek szókincse nemcsak kifejező, hanem gyakran szalonképtelen, sőt, néha nyomdafestéket nem tűrő volt".