Ez az ember írta a világirodalom ma is közkedvelt, a kamaszok által 
ronggyá olvasott, örökkön népszerű, csodálatos ifjúsági regényeit, a Tom Sawyer kalandjai, a Huckleberry Finn vándorlásai és kalandjai, végül a Koldus és királyfi című remek
műveket.

Ez a lehetetlen íróember még nevet is 
rendhagyó módon választott, mármint írói
nevet. A Mark Twain (ejtsd mák tvéin) a biztonságos hajózáshoz szükséges „két ölnyi 
vízmélység"-et jelenti a Mississippin hajózó 
hajósok számára. Különben, amikor 1835-ben 
megszületett, Samuel Langhorne Clemens
 néven jegyezték be az anyakönyvbe. Nem
sokkal apja halála előtt költözik a család
 Hannibálba, a Mississippi mellé. Ez a környezet szolgáltatja a keretet és a jellemeket 
önéletrajzi ihletésű műveihez. Itt születik, él Tamás úrfi is, a romantikus polgársarjadék,
 aki – a rongyos, nálánál jóval életretermet
tebb Huckleberry Finn társaságában – izgalmas kalandok után megment egy szökött
 rabszolgát. A kis Sam, ahogyan gyermekkorában Mark Twaint becézték, korán, 
12 évesen apja nélkül marad, s ezzel befejeződik iskolai neveltetése is. Beáll bátyja
mellé nyomdászinasnak. De kalandvágya to
vább sarkallja, és bevándorolja Amerika 
nagyvárosait; nyomdászsegéd, majd beáll 
révkalauznak a Mississippin hajózó gőzha
jókra. Amikor kitör a polgárháború, beáll a
 déli hadseregbe, majd Vadnyugat felé veszi
 az útját. Ezüstbányászattal, telekspekuláció
val foglalkozik, nem sok sikerrel. Végül újságíró lesz, a legjobb riporterek egyike. Sikeres karcolatokat, humoreszkeket ír, ezeknek 
egyike meghozza a hírnevét is (Smiley Jim 
híres békája a közismert írás címe). Aztán
 bekalandozza a világot, Európa, a Szentföld,
 Honolulu lesz bolyongásainak színhelye; mindenütt izgalmas, hírnevet szerző riportokat
 ír. Az anyagi jólétet, a gazdagságot a már
 említett regényei hozzák meg.

A Koldus és királyfit alkotóereje teljében,
 1882-ben írja meg. Alkotásaiban előszeretet
tel tér vissza az európai középkorba. (Lásd:
 Egy jenki Arthur király udvarában, illetve
 Szent Johanna története)

A középkorban játszódik le a Koldus és királyfi cselekménye is, amely az angliai Tu
dor-korba viszi az olvasót. A történet szerint
 VI. Edward angol királyfi ruhát és sorsot cserél a hozzá megtévesztésig hasonló kol
dusfiúval. A ruha- és sorscsere révén a királyfi megismerkedik a nyomorral, szegénységgel és elnyomással. Hosszú kalandok,
 bonyodalmak után csak visszatér a trónra, a 
palotába, és barátjává fogadja a koldusfiút.

Ennyi a történet. A könyv olvasta után el
gondolkodik a halandó: bizony jó lenne, ha a
 világtörténelem során az összes királyokat,
 elnököket, diktátorokat, hadvezéreket elcserélték volna – egy időre bár – a koldusfiúkkal. Talán kevesebb nyomor, háború, szenvedés jutott volna az emberiségnek, ha a 
szenvedés által egy kicsit megtisztulnak. Persze, mindez illúzió, nem biztos, hogy a szegénység, a szenvedés jóvá teszi az eljövendő
 uralkodót. Lám, mi lett egy cipészből, egy 
szobafestőből, és más hasonló sorsból jött
 diktátorokból. Igaz, ők nem voltak hercegek,
 királyfiak, mint Edward... Ha van tanulsága 
Mark Twain Koldus és királyfiának, ilyen tanulsága is lehet. Ki tudja, minket is mikor,
 hol, kivel cseréltek el, kinek az életét éljük, a
 koldusét-e, avagy a királyfiét?!

A Koldus és királyfiból többször is készítettek filmet. Az elsőt épp az a világhírű
 Korda Sándor rendező, aki Kolozsváron, a
 hajdani Janovits-féle filmgyárban kezdte tanulni a filmezést. De írtak belőle színdarabot
és operát is. Ez is igazolja a halhatatlan mű
nem szűnő népszerűségét.

Megjelent a Cimbora 1991/10-es számában