Szőcs Imre
Irodalmi kalandozások az Óperenciás-tengeren túlra (3.)
Kedves vademberek: Louis Antoine de Bougainville nagy utazása
Cimbirodalom
A címbeli név ismerősen csenghet minden hobbikertésznek. A bougainvillea ugyanis Dél-Amerikából származik, népszerű, mutatós dísznövény, amely épp a 18. századi francia világutazóról kapta a nevét.
Kép forrása: Wikipédia
Bougainville élettörténete nagyon hasonló Cook kapitányéhoz. A francia felfedező egy évvel később született, mint Cook, nagyjából ugyanazokat a világrészeket hajózta körbe, mint angol kollégája. Bougainville is katonatisztként kezdte pályafutását. Kanadában a britek ellen harcolt a franciagyarmatok megőrzéséért sikertelenül. Hazatérve világkörüli útra szánta el magát: expedíciója két hajóval látott neki a Föld körülhajózásának. 330 emberrel kelt útra, közülük a több mint két évig tartó, Föld körüli hajózás közben hetet veszített el. Az expedíció igazi tudományos felfedezőút volt, amelyhez számos tudós csatlakozott, akadt közöttük biológus, térképész, csillagász. Igazi franciás különlegessége az expedíciónak, hogy legénysége között akadt egy kakukktojás is, de ez csak valahol a Csendes-óceánon derült ki: az egyik hajósuk férfinak öltözött nő volt. A csapat természettudósa, Philibert de Commerçon a hosszú út alatt nem akarta nélkülözni szerelme társaságát, ezért férfinak öltöztetve becsempészte őt a hajóra. Az utazásról Bougainville részletesen beszámol Utazás a világ körül című könyvében.
Az alábbi részletben az utazók Patagónia (a dél-amerikai kontinens déli nyúlványa) őslakosaival való találkozását meséli el. Az indiánok nem először találkoznak európaiakkal, de még új számukra az élmény, kíváncsian és bizalommal közelednek hozzájuk. Bár egymás nyelvét nem ismerik, a testbeszéd segítségével kitűnően megértik egymást.
„Ma reggel az indiánok, akik egész éjjel táplálták a tüzet, az öböl mélyén fehér lobogót tűztek ki egy magaslatra, mi pedig azzal válaszoltunk, hogy felvontuk a hajó zászlaját. Ezek az indiánok nyilvánvalóan ugyanazok voltak, akiket az Étoile legénysége látott a Boucault-öbölben, és a lobogó, amelyet kitűztek, az volt, amelyet Denys de Saint-Simon ajándékozott nekik szövetségük jeléül. A tény, hogy gondosan megőrizték, nyájas, szavatartó emberekre vall, vagy legalábbis olyanokra, akik megbecsülik a kapott ajándékot.
A spanyolok beszámolója szerint a nép, amely Tűzföld ezen részét lakja, egyáltalán nem olyan vad, mint a más vidékeken élők. Roppant emberségesen fogadták a szerencsétlenül járt La Conception hajó legénységét 1765-ben. Még az áru egy részének megmentésében is segítséget nyújtottak, és segítettek tárolókat építeni, hogy biztonságba helyezhessék azt.
Mihelyt lehorgonyoztunk, vízre bocsátottam a mi hajónk és az Étoile egyik csónakját. Tízen szálltunk csónakba, mindegyikünk egy-egy puskával volt felfegyverkezve. Az öböl végébe eveztünk, a csónakokat elővigyázatosságból a vízen hagytuk. Alig léptünk ki a partra, láttuk, hogy hat bennszülött közeledik felénk, lovon vágtatva. Ötven lépésre tőlünk leszálltak a lóról, és felénk siettek, saua! kiáltást hallatva. Mikor hozzánk értek, felénk nyújtották kezüket, és megszorongatták a miénket. Azután erősen magukhoz öleltek, az iménti saua!, saua! kiáltást ismételgetve fülszaggató hangon, amit mi is viszonoztunk. Ezek a jóemberek látszólag nagyon örültek a jöttünknek. Kis idő múlva az a kettő is megnyugodott, aki eleinte rettegve közeledett felénk. A véget nem érő kedveskedések után csónakjainkból lepényt és egy kevés friss kenyeret hozattunk, szétosztottuk közöttük, és ők nagy étvággyal fogyasztották el. Számuk rohamosan gyarapodott; nemsokára már mintegy harmincan álltak körül, közöttük néhány fiatal és egy nyolc-tíz év körüli gyerek. Mindnyájan bizalommal közeledtek felénk, és ugyanúgy ölelgettek, mint az elsők.
Egyáltalán nem tűntek meglepettnek érkezésünk miatt, és szájukkal a puskáink hangját imitálva értésünkre adták, hogy ismerik ezeket a fegyvereket. Úgy tűnt, nagy gondot fordítanak arra, hogy a kedvünkben járjanak. Commerçon úr és még néhány atyafi a mieink közül nekilátott növényeket gyűjteni. Az indiánok közül többen is követték példájukat, megfigyelték, mit gyűjtenek, és olyanokat szedtek ők is.
Egyikük odament Bouchage lovaghoz, aki szintén a növények gyűjtésével foglalatoskodott, és megmutatta neki a fájós szemét. Arra kérte, mutasson egy növényt, amely meggyógyíthatná. Tehát ismerik a gyógynövények hatóanyagát használó gyógyítást. Ahogy a régi görögöknél Makaón az istenek gyógyítója, a kanadai vademberek között is számos ilyen gyógyítót találni.
Az ő szemükben értékes apróságokért cseréltünk néhány vikunya- és lámabőrt. Kézjeleket használva dohányt kértek tőlünk, és a piros szín szemmel láthatóan lenyűgözte őket: amint észrevettek rajtunk valami pirosat, megérintették, és igyekeztek kifejezni, mennyire vágynak rá. Egyébként ahányszor adtunk nekik valamit, vagy megöleltük őket, annyiszor hangzott fel a saua! kiáltás, hogy szinte megsüketültünk belé. Úgy döntöttünk, megkínáljuk őket pálinkával, vigyázva, hogy mindegyikük csak egy kortyot igyon. Mikor lenyelték, a torkukra csaptak, és gurgulázó, artikulálatlan hangot adtak ki, amit ajkaik csattogtatásával fejeztek be.
Mindegyikük ugyanezt a jelenetet játszotta el, ami roppant furcsának tűnt.
Időközben esteledni kezdett, és úgy gondoltuk, ideje visszatérni a fedélzetre. Mikor meglátták, hogy távozni készülünk, nagyon elszomorodtak, jelekkel mutatták, hogy még várjunk, mert még jönnek az övéik közül. Megértettük velük, hogy másnap visszajövünk, és hozunk nekik mindent, amit szeretnének. Úgy tűnt, jobban szeretnék, hogy a szárazföldön éjszakázzunk. Mikor látták, hogy elindulunk, elkísértek a vízig, és közben egyikük végig énekelt. Egyesek térdig gázoltak a tengerbe, hogy tovább kísérhessenek. Mikor a csónakhoz értek, mindent szemmel kellett tartani. Mindenre rátették a kezüket, amit megláttak. Egyikük elemelt egy sarlót, de amikor észrevettük, ellenkezés nélkül visszaadta. Mielőtt eltávolodtunk volna a parttól, egyre többen gyűltek össze, szüntelenül özönlöttek a part fel. Búcsúzáskor nem mulasztottunk el egy akkora saua!-t kiáltani, hogy az egész öböl visszhangozzon tőle.”
(Louis-Antoine de Bougainville: Voyage autour du monde. Párizs, 1771. Fordította és a bevezetőt írta: Szőcs Imre)
Megjelent a Cimbora 2017/1-es számában
