Miközben „vödréből a szív kirajzik”, a világ szín- és hangpompás komolysága és játékossága tör elő Balázs Imre József legújabb kötetének verseiből és Márton Éva illusztrációiból. A szövegek néhol első ránézésre is meghökkentő gondolattársítással kapcsolódnak a rajzokhoz, kép és szöveg a meglepetés erejével egészíti ki egymást...

Balázs Imre József 1976-ban született Székelyudvarhelyen, Kolozsváron él, a Korunk folyóirat főszerkesztője, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán a Magyar Irodalomtudományi Tanszék tanára. Tíznél több vers-, műfordítás- és tanulmánykötete jelent meg eddig, magyar, román és angol nyelven is. Többszörösen díjazott szerző.

Az lehet csak énekes, Kinek a hátitáskája méretes, És elfér benne az összes kotta, Mappában vagy összehajtogatva.

Édesapánk azt mondta, az igazat meg kell mondani, és a tetteink következményeit is vállalni kell mindig, bármilyen körülmények között. Persze, nem volt könnyű előállni ilyesmivel – Balázs Imre József meséje.

Aznap este a szegény ember zajt hallott odakintről: mintha egy hatalmas terhet dobott volna le valaki a földre a ház előtt. Ahogy kinézett, egy óriási kosarat látott az ajtó előtt. Tele volt szárított hallal és vadhússal, no meg olajjal.

Amikor megszülettem, a csillagok világítottak. Amikor kicsi voltam, a telehold világított. Mostanában napos napokon a nap világít. Amikor rossz idő van, a felhős nap világít.