Ferenczes István: Táncol a nyírfa

Ferenczes István • Forrás: Wikipédia
Ferenczes István: Táncol a nyírfa
táncol a
táncol a
dombon a nyírfa
dombon a nyírfa
fehér menyasszony
fehér menyasszony
a szélben
a szélben
zöld haja lángol
zöld haja lángol
földig leomlik
földig leomlik
az árva
az árva
nyírfa menyasszony
nyírfa menyasszony
hívja jegyesét
hívja jegyesét
hogy jöjjön
hogy jöjjön
messzi erdőkből
messzi erdőkből
menyasszonytáncra
menyasszonytáncra
de várja
de várja
fenyőfa párját
fenyőfa párját
égre lobogva
égre lobogva
a nyírfa
hiába
A nyírfáról szóló vers a leánytánc ritmusát modellezi, amelyben lassú és gyors motívumok (lépések, illetve forgások) váltják egymást. A párját kereső szerelmes leányzó módjára lejti erotikus táncát a domboldalon a fenyőfa után epekedő nyírfa. Ez a vershelyzet nem teljesen új a magyar gyermekirodalomban, Weöres Sándor Galagonya című verse hasonló ötletre épül. Sőt, a megjelenítés technikájában is vannak közös elemek, ilyenek például a lány-alakra történő metaforikus utalások: „fehér menyasszony”, „zöld haja lángol”, „nyírfa menyaszszony” „menyasszonytánc”. A verszárlat a boldogtalan, a be nem teljesült szerelemre és az örök vágyakozásra kárhoztatott nyírfa drámáját közvetíti az olvasónak, azt sugallva, hogy a tragikum forrását a természet objektív törvényszerűségében kell keresnie. A lombhullató fák élettere merőben más, mint az örökzöld fenyőké, ezért maradnak elérhetetlenek a nyírfa számára a „messzi erdők”: „de várja / de várja / fenyőfa párját / fenyőfa párját / égre lobogva / égre lobogva / a nyírfa / hiába”. Nemcsak az elemzett vershelyzet, hanem a nyírfának tulajdonított animisztikus* jegyek is közelítik a verset Weöres Sándor költészetéhez. A nyírfát gyötrő szerelmi érzés valójában a költő, illetve az olvasó szemléletében létezik: „táncol a / táncol a / dombon a nyírfa / dombon a nyírfa / fehér menyasszony / fehér menyasszony / a szélben / a szélben / zöld haja lángol / zöld haja lángol / földig leomlik / földig leomlik / az árva / az árva”.
*animizmus: a tárgyaknak lelket, szellemet tulajdonító elképzelés (szerk. megj.)

Közönséges nyírfa • Forrás: Wikipédia
A biológus szerint...
A több mint 40 fajt magába foglaló nyírfélék legismertebb képviselője. A napos, laza talajokat kedveli, az árnyékolást nem viseli el. Európában, így nálunk is gyakori, sok helyen előfordul. Eléri a 15-20 méter magasságot, fiatalon hegyes-kúpos, később kerekebb, szabálytalan, laza koronájú.Törzse egyenes vagy görbe, gyakran elhajló. Könnyen felismerhető sima, ezüstösen fehér kérgéről, amelyen idősebb korban mély, sötét barázdák jelenhetnek meg. Levelei 2-6 cm hosszúak, háromszögletűek, hosszú nyelűek. Hosszú, csüngő barkavirágzata már a lombfakadás előtt megjelenik.
A nyírfélék családjába tartozik még a mogyoró, az éger. (K. Zs.)
Ferenczes István (Csíkpálfalva, 1945): költő, újságíró. 1962-ben érettségizett Lugoson, 1964-től a kolozsvári pedagógiai főiskola biológus hallgatója. 1968-tól a Csíkszeredái Hargita című napilap újságírója volt. 1989 után rövid közéleti szereplést követően a Székelyföld című folyóirat főszerkesztője lett. Több verseskönyve is megjelent.
Gyermekverskötetei: Mikor Csíkban járt a török (1986), Indián a Hargitán (1990), A pepita hangya (1998), Nevedet nevemmel (2005).
A költő tavaly februári lapszámunk Közelkép rovatának vendége volt, A vele készített interjút A légszomjból születő csodák költője címmel közöltük.