Megyünk az utcán, valaki rám köszön, nagyon kedvesen, mint egy rég nem látott ismerősre. Én is visszaköszönök, a kedvességet kedvességgel viszonzom. Ki volt az? kérdi a fiam. Nem tudom, felelem.
Hitetlenkedve rám néz, nem érti, hogy akkor minek ez a potyába kedvesség. Még két lépést sem megyünk, szembejön egy égig érő mosollyal egy ismerősöm, futtában váltunk két szót, örülök, örülök, s azzal megyünk tovább. Amikor kiérünk a hallótávolságból, mondom a fiamnak, de ezt már tudom ki volt, biza, csak a nevére nem emlékszem. A fiam felkacag, jaj, te anyaaa! Pár lépés után megkérdi, mivel foglalkozik a néni. Tanárnő, meg masszőr is. A pirosnál ácsorgunk, a fiam még mindig rajtam kacag. Hát ez van, felelem derűsen, öregszem. Lehet, hogy öregkoromra olyan erősen feledékeny betegségem lesz, és azt fogom hinni rólad, hogy te vagy az én apukám. Hallottam erről a betegségről, válaszol a fiam, nem baj, ha ez lesz a bajod. Azt hallottam, hogy ez olyan betegség, hogy mindent, mindent elfelejtesz, mint egy baba, olyan leszel. Csak azt nem tudom, hogy aki mindent elfelejt, hogyan tud beszélni, azt nem felejti el? Nem válaszolhatok, mert szembejön egy ropogó arcú, fiatal lány.
Nagy mosoly, köszönés után beletörődve mondom, őt is ismerem, csak azt nem tudom, honnan, de biztosan ismerem. A kevesebb, mint öt perc alatt történtek kicsit már soknak tűnnek a tízévesem szemében. Ismét elhangzik a jaj, te anyaaa! S bár most kacag rajta, élvezi, tudom, lesz még itt nemulass. A gyermekkorában rólam kialakult nagy, szinte istennői anyaképen, ami egy tökéletes, tévedhetetlen anyát ábrázol, lassan, de biztosan ismét lett egy repedés. S bár ez az anya az ő szemében még mindig sok mindenben nagyon jó, most talán arra kellett ráeszmélnie, hogy nem olyan nagyon kúl dolgokban is kezd egész jó lenni, például a feledésben. Van, amikor roppant örülünk annak, hogy a mi szüleink a szüleink, van, amikor csak csendben örülünk, van, amikor ciki, van, amikor egyenesen gáz, és így lavírozunk, ahogy az egyik kisfiú ismerősöm mondta, fiúból apába, apából tatába.

Megjelent a Cimbora 2018/4-es számában