Életem során szinte egyvégtében vendégeskedtem vagy vendéget fogadtam. Mivel gyakran utazom és sok ismerősöm van, általában mindig kerül egy barát, a barátnak a szülei, egy régi ismerős, akinél megszállhatok.
Van, hogy hívnak, van, hogy én kérezkedem be valahová. Nálam is sokan vendégeskednek, mindenféle távoli országokból is, és olyanok is, akik csak valahonnan a szomszédból, szomszéd házból, tömbházból, negyedből, városból, országból ruccannak át egy jóleső, hosszú találkozásra.
Volt sok kedves vendégem, de akadt, aki után keserű szájízzel maradtam. Bizonyára én is voltam már mind örömöt hozó, mind csalódást okozó. Most, hogy a világban egyre nagyobb a seperc alatt jövés-menés, gondoltam, írok egy kicsit a vendég-létről.
A kedves házigazda meghív, hogy érezd magad otthon nála. Ez meghívás arra, hogy mozogj lazán, ereszd el a feszültséget, érezd jól magad. Ugyanakkor nagy valószínűséggel nem meghívás arra, hogy hozzányúlj bármihez, ami a háziak személyes dolga (telefon, laptop, ruhák, kozmetikumok, hűtő, kamra stb.), az ő engedélyük nélkül. Nem meghívás arra, hogy megfontolatlanul használd a villanyt, vizet, fűtést. Nem meghívás arra, hogy szemetet hagyj magad után, arra sem, hogy ne tartsd be a ház játékszabályait, és ennek következtében a
házigazda érezze kínosan magát miattad. Igyekezz nem üres kézzel érkezni. Ajánld fel segítséged a házimunkában. Ha felajánlják, hogy használd kedvedre a konyhát, hagyd tisztán magad után. Várd meg, hogy kínáljanak, vagy ha nem teszik, de szeretnél valamit megkóstolni, mindenképp kérj rá engedélyt. Az ételt fogadd hálásan, ne különcködj. Akkor utasítsd vissza, ha valóban nem esik jól, és úgy érzed, megbetegednél tőle. Meg amúgy is, légy hálás mindenért, mert senki nem tartozik neked semmivel. Minden, amit kapsz, ajándék.
Ha elfogadod, köszönd meg.
És még egy apróság, amit én is jócskán felnőtt koromban tanultam meg egyik idősebb, finn vendégemtől. Mielőtt elmész, húzd le magad után ágyneműdről a huzatot. Ezzel is megkönnyíted házigazdáid dolgát.
És van egy incur-pincur dolog, ami az én életemben nagyon sokat számított, amikor végre rájöttem. Mivel tizennégy évesen elkerültem Sepsiszentgyörgyre a Mikes suliba, és annak a bentlakásában laktam, utána pedig igazából már mindig máshol, és nem a szüleimnél, ezt a vendég-létet elkezdtem megélni otthon is. És láss csodát, jelentősen javult a viszonyom a szüleimmel. Te is elkezdheted akár már most, hiszen igazából mind vendégek vagyunk ezen a Földön. Jó vendégeskedést! Jó vendégfogadást!

Megjelent a Cimbora 2015/7-es számában