Miért építenek csúnyát, ha építhetnének szépet is? – kérdezte a fiam tavaly télen egyik sétánk közben, amikor a kommunista idők építkezési stílusát hasonlítgatta össze más idők épületeivel. Aztán nemrég felfedeztünk egy új blokknegyedet, sűrű sorokban álltak az épületek, sehol egy fa, csak beton és kocsirengeteg. Megrökönyödve álltunk a szemünk elé táruló látvány előtt, és nem tudtuk eldönteni, mi jobb, illetve rosszabb, a kommunista betonrengetegek vagy a most gomba módra szaporodó újak.

Ma, miközben a férjemmel hazafelé sétáltunk, az egyik hatalmas magánház-betonkockát néztem, tavaly húzták fel, pár hónap alatt. Emlékszel, ennek a háznak a helyén volt egy ház és egy kert, tele pipaccsal? – kérdem. Emlékszem, persze, hogy emlékszem – válaszol a férjem –, málnabokrok hajlottak ki az útra, mi is szedtünk belőle. Vajon miért építenek ilyen hatalmas rondaságokat az emberek? – teszi fel a költői kérdést. Fülembe visszacseng fiam tavaly téli költői kérdése: miért építenek csúnyát, ha építhetnének szépet is? Aztán arra gondolok, hogy azok számára, akik ezeket a betonkockákat építtetik, ez a szép, nekik ez tetszik. De futnak tovább a gondolataim, hogy hogyan tetszhet valami, amiben nincs otthonosság, meleg, élet, kedvesség?

És egy kicsit még tovább érek: ha valaki úgy nőtt fel, hogy a gyakorlatiasságot és a vagyont kell szem előtt tartani elsősorban, akkor számára a szépség nem is téma. Aztán visszakanyarodom magamhoz, mint mindig, amikor a másokon gondolkodás rajtam nem segít, és arra gondolok, hányszor nem terítem meg szépen az asztalt, hányszor nem öltözöm fel szépen, hányszor van rendetlenség a házamban, hányszor írok csúnyán, hányszor beszélek hanyagul, hányszor nem téma az életemben a szépség, és hányszor „építek” én magam is csúnyát, pedig építhetnék szépet is.

De mire való a szépség? Mi haszna van? Széplátó szemünk varázsütésre teszi értelmessé az életet. Aki képes meglátni a szépet, soha nem magányos, soha nincs egyedül, maga Afrodité szegődik útitársául élete minden pillanatában. S mivel Afrodité nemcsak a szépség, hanem a szerelem istennője is, minden pillanatban szerelmes is lehet az ember, nem egyvalakibe vagy egyvalamibe, hanem az életbe, az egész, folyamatosan lélegző, lüktető világba.

Megjelent a Cimbora 2021/1-es számában