Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Végh Balázs Béla

Végh Balázs Béla

Gyerekversek állatvilága

Gyermekversek állatvilága

Az állatok örökös témái a gyermekverseknek, a kezdetektől a napjainkig meghatározó szerepük van a műfaj alakulásban, azon belül is sajátos változat jött létre, amelyet állatversként tart számon a gyermekirodalom.

A klasszikus gyermeklíra az ősi formát, az antropomorfizmust használta az állatábrázolásban: az ember azzal hasonította magához az állatokat, hogy saját beszédbeli és a gondolkodásbeli képességét tulajdonította nekik. A fabulák a társadalmi előírások által alakított embertípusok mintájára jellem- és viselkedéstípusok hordozóivá tették meg az állatokat, így lett a nyúl a gyávaság, a róka a ravaszság, az oroszlán a bátorság, a szamár a butaság, a bagoly a bölcsesség emblémája.
A 19. században az állatábrázolás kiegészül a darwinizmus tanával: az állatvilág a biológiai fejlődés fontos láncszeme lett, a növényvilág és az ember között foglalva helyet. Az evolúciós elmélet differenciált állatképe (az egysejtűektől az emlősökig) alaposan megváltoztatja a gyermeklíra állatábrázolását, és új lendületet ad az állatversírásnak.
A modern állatversek egyaránt kamatoztatják az antropomorfizmus és a darwinizmus eredményeit, illetve az ezekhez az elméletekhez kötődő állatábrázolási technikákat. A 20. század tudománya, az etológia elképzelhetetlen a darwinizmus nélkül, az állatok viselkedésének megjelenítése pedig az antropomorfiz-mus nélkül. Egyrészt a genetikailag öröklött ösztönös, másrészt a megtanult viselkedésformák tudományaként, az etológia az eddigieknél összetettebb állatábrázolást tett lehetővé. Az állatversek szerzői ennél is tovább mentek, a tudomány megfigyeléseit, leírásait és törvényszerűségeit kiegészítették az animizmussal, azzal az ősi mitikus hittel, hogy az állatoknak az emberhez hasonlóan érző lelkűk van, és képesek bonyolult érzelmi-lelki tevékenységre is. Ez a költői gesztus az ősi mítoszokkal rokonítja a gyermekköltészetet, az állatverset, a hagyomány modernizálásával biztosítja a folytonosságot és teljesíti ki az állatábrázolást.
Műfaji erényein túl a modern állatversnek járulékos erkölcsi küldetése is van: felhívja figyelmünket arra, hogy az állatok (háziállatok és vadállatok) igénylik az emberi törődést, rá vannak utalva az ember gondoskodására. Mesterséges civilizációnk naponta dúlja fel az állatok amúgy is szűkülő ökológiai környezetét, és lehetetleníti el életterüket.

Szilágyi Ákos: Ti tokhalak, titokhalak!

Végh Balázs Béla

Szilágyi Ákos: Ti tokhalak, titokhalak!

Gyermekversek állatvilága

„Szilágyi Ákos verse kreatív költői játék, nem magányos és öncélú versmulatságra kell gondolnunk, inkább társasjátékra, amelyben részt vesz az olvasó is.”

Read More
Tóth Krisztina: Baziliszkusz

Végh Balázs Béla

Tóth Krisztina: Baziliszkusz

Gyermekversek állatvilága

A szokatlannak és az ismeretlennek figyelemre méltó hagyománya van a gyermekirodalomban, különösen a 19. században kedvelték a költők a távoli tájak, vidékek élettereit, növény- és állatvilágát. A változatosságot kereső kortárs gyermeklíra újra felfedezte az egzotikus állatvilágot, ezzel is frissíteni és tágítani szeretné olvasója befogadás- és elváráshorizontját. A verskedvelő olvasó mindig hálás a meglepetésért, a szellemi-esztétikai természetűekért is.

Read More