Lackfi János állatverse jó példa a szövegátiratra: az eljárás lényege a klasszikus szövegek átírása, a hagyomány átértelmezése. A kortárs irodalomszemlélet posztmodern gesztusként határozta meg ezt a fajta költői szövegalkotást. Célpontja a kanonizált szöveg, illetve valamely irodalmi kánon által szentesített művészi alkotás.
Az átiratok megértése mindenekelőtt befogadói tapasztalatot feltételez, olvasói jártasságot a klasszikus vershagyományban. Egyre inkább alapkételyként fogalmazódik meg a kérdés, mennyit őrizzen meg a költő az alapszövegből, és mennyiben tekinthető új, esetleg eredeti alkotásnak a saját átirata.
Petőfi Sándor Anyám tyúkja című verse a tankönyvek és az iskolai szöveggyűjtemények kedvelt darabja, tehát része a mindenkori gyermekirodalmii kánonnak. Lackfi János saját Petőfi-átiratában megőrzi az eredeti versformát, a költői alaphangot és attitűdöt, ám sok mindent átír. Például a vers eredeti „szereplőit”: a tyúkból kakas lesz, a kutyából pedig macska, megváltoztatva a közöttük lévő viszonyt is, hiszen teljesen más az alá- és fölérendeltségi viszony a tyúk és a kutya között, mint a kakas és a macska között. Az ellentétpárok logikáját folytatva átírja az állatok gazdáját is: „anyám”-ról „apám”-ra vált. Ezek a külső, formai változások nem állapodnak meg a felsorolt jegyeknél, érintik magát a versnyelvet is. Petőfi 19. századi klasszikus, népnemzeti ihletettségű költői nyelvét Lackfi a 21. századi, szlenges beütésű diáknyelvre írja át, annak sajátos kifejezéseit felhasználva: „Mi a szösz?”, „kakas szaki”, „megzakkant”, kinyuvaszt”. Ez a halmozott szövegmódosítás már-már teljesen új, önálló költeményt eredményez. Ezáltal lényegesen módosul a vers esztétikai értéke és vele egyidőben a teljes versvilág is, az eredeti, Petőfi által írt versszövegre új, aktuális jelentésréteg rakódik.
Befogadástörténetileg nézve: a szövegátírással gazdagodik a vers recepciója, a hagyományos olvasat kiegészül egyrészt Lackfi János sajátos értelmezésével, másrészt átírt, átértelmezett szövegének aktuális olvasataival.

A kakas és a kandúr. Úgy hiszem, már az óvodában sincs olyan kisgyermek, aki ne ismerné a kakast, a baromfiudvar tarajos, sarkantyús, kukorékoló urát. Ám ha nagyon pontosak akarunk lenni, tudnunk kell, hogy több háziasított szárnyas hímjét is kakasnak nevezzük. Az énekben is szerepel a pulykakakas, de a gyöngytyúk, páva, fácán hímjét is kakasnak nevezzük.
A versben szereplő másik hím állat a kandúr. Ez is ismerős, hiszen az egyik leggyakoribb háziállat, a macska hímjét nevezzük így. Érdekességként, íme, néhány háziállat hímjének neve: kutya – kan, juh – kos, ló – csődör, kecske – bak, liba – gúnár, szarvasmarha – bika. (K.Zs.)