A pinty és a többiek látszólag madár-vers, és a hitelesség kedvéért elő is fordul benne három madárfajta: a pinty, a kanári és a papagáj. De lehetne akár tigrisvers is, mert a madarakkal egyenlő arányban különféle emlősök is jelen vannak a szövegben: csimpánz, tigris és teve. Ám központi témája a szabadság, a szabad élet, amelyhez alapvetően joga van minden élőlénynek, így a madaraknak és az emlősöknek is. Ennek érzékeltetésére a költő bújtatott didaktikai szándékkal ellentétre épülő vershelyzetet teremt, két, egymást tartalmilag kizáró ellentétet állítva szembe: a rabságot és a szabadságot. Ennek az ellentétnek a hatékony érzékeltetésére a didaktika klasszikus eszközét, a szemléltetést használja. A rabság versbeli emblémája a kalitka és a ketrec: a kalitka a madaraké („A pinty / a kalitkában is pinty / a kanári / a kalitkában is kanári / a papagáj / a kalitkában is papagáj.”), a ketrec pedig az emlősöké („a csimpánz / a ketrecben is csimpánz / a tigris / a ketrecben is tigris / a teve / a ketrecben is púpos.”). A kalitka és a ketrec állatonkénti ismétlése a méltatlan életforma nyomatékosítása és tudatosítása, külön-külön utalva az egyes állatok fogságára, fölöslegessé téve mindenféle részletezést.
A második versegységben a „de szabadon” sor a rabság fogalma helyett álló „kalitka” és „ketrec” metonímiákkal kerül ellentétbe, és látszólag egy elvont fogalom és egy konkrét tárgy alkot ellentétpárt. A költő hosszas fejtegetések helyett inkább érzékeltet: a szabadsághoz hozzátársítja a játékosságot, azzal, hogy állatnevekből képez mellékneveket. Ezeket fokozva pedig szemléletesebbé teszi a kétféle léthelyzet közötti különbséget: „de szabadon / pintyebb a pinty / kanáribb a kanári / papagájabb a papagáj / csimpánzabb a csimpánz / tigrisebb a tigris / és sokkal de sokkal / púposabb a teve.”
A magyar gyermekköltészet didaktikus hagyománya úgy van jelen ebben a versben, hogy a versíró nem erőlteti rá okítását az olvasóra, inkább annak alakuló értelmi-érzelmi és játékos nyelvteremtő, nyelvgyakorló sajátosságaihoz alkalmazkodik, megteremtve az állatábrázolásban a hagyományos (antropomorf) és a modern (olvasóközpontú) felfogás közötti egyensúlyt.

A versben szereplő állatok közül – bár mind közismertek – csupán egy fordul elő nálunk szabadon: a pinty. A többiek állatkertek, cirkuszok, madárkalitkák távolról érkezett vendégei. Ha a pintyről beszélünk, lehet, sokaknak eszébe jut a téli madáretető egyik kedves madara, a parkok egyik ismert, veréb nagyságú élőlénye, az erdei pinty. Amint neve is mutatja, majdnem bárhol előfordul, ahol fák vannak. A hím színesebb, a tojó szürkés. Nem fél az embertől, parkokban, házak közelében is szívesen fészkel. Télen főleg magvakkal táplálkozik, fiókáit azonban rovarokkal eteti. Alakban és mozgásban hasonló az erdei pintyhez, a nálunk ritkább pintyfajta a fenyőpinty és a magashegységekben előforduló havasi pinty. (K. Zs.)