Remélem, előkészítettétek a túrabakancsot, a hátizsákot, indulhatunk a beígért túrára. Kezdjük utunkat Erdély egyik legismertebb, leglátogatottabb helyével, a Tordai-hasadékkal.

A Tordai-hasadék kialakulásában a Hesdát-pataknak volt jelentős szerepe, amely végigkanyarog a néhol 300 méter magas sziklafalak között. A területet bejárni az egykori EKE-menedékháztól induló ösvényt követve lehet. Rövid táv után a sétaút elején jelképes összeget kell fizetni. Az út jól járható és követhető, természetesen a patakon való átkelést biztosító hidak és a kiépített út ellenére nem árt az óvatosság, a természeti-táji sajátosságok tisztelete, a körültekintés, hiszen az ösvény elhagyása a területet nem ismerők számára komoly veszélyeket jelenthet.

A szoros bejáratától számítva a sziklás rész kb. másfél kilométer, a jelenlegi ösvényt még 1851-ben robbantották az osztrákok, addig szinte lehetetlen volt az átkelés. Az ösvényen haladva sziklaformák, szirtek, meredek falak, barlangok és csodálatos növények képviselik az állandó látnivalót, no meg természetesen a Hesdát-patak, hol kanyargó, hol gyorsan rohanó, majd lassabban folydogáló, máshol kis tóvá öblösödő vizével. Az út közepe táján iható vizű forrásból olthatjátok szomjatokat, majd ezt követően az egyik legszebb rész következik: a Galambos-sziklafallal, az Élelt-toronnyal, a felette őrködő Hili-odúval.

Ezután a barlangköz következik, egymással majdnem szemben a két Balika-barlang található (a tatár és török támadások idején ide menekült a környék lakossága, a bejáratot elzáró kőfalak egy része ma is látható). A falakban egyébként több mint 30 feltárt barlang van, ezek főleg régészeti szempontból érdekesek, a legnagyobb közülük a 75 méter hosszú Porlik-barlang.

A Tordai-hasadékhoz számos történet, monda is kapcsolódik, ezek közül a legismertebb az, amelyik szerint a szikla Szent László imája nyomán hasadt ketté, hogy a király megmenekülhessen.