Archívum ARCHÍVUM Facebook Link Fej shape shape shape shape shape
Jakab Villő Hanga

Jakab Villő Hanga

Rajzokkal lehet mesélni!

Interjú Orosz Annabellával

Közelképben

Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.

Rajzokkal lehet mesélni!
Képek forrása: gutenbergkonyvesbolt.ro

,,Deák Ferenc grafikáin nőttem fel. Rusz Lívia munkássága is meghatározó volt számomra. Nagyon sok szép gyerekkönyvvel találkoztam, nagyon sok orosz nyelvű mese volt lefordítva az eredeti illusztrációkkal, éreztem, hogy más országból származnak azok a rajzolók. Amikor még nem tudtam olvasni, a képek által értettem meg, hogy mi a cselekmény, majd továbbgondoltam. Emlékszem, milyen nagy csodának éltem meg, amikor a templomi freskók alapján egy egész történetet ismertem fel, és magamtól mesélhettem el. Azt tapasztaltam meg, hogy rajzokkal lehet mesélni, és sokan ugyanazt értik meg belőlük.” Orosz Annabella

– Ahogy magam előtt tartom a Vajon Nagyi mindkét kötetét, a borítókon számos különbséget látok, amelyek a történetben is visszaköszönnek. A Vajon Nagyi és az aranyásók világos hátterén vidéki környezet tűnik fel kis házikóval és fűvel benőtt tájjal, míg a szem ellát. A Vajon Nagyi és a száguldó város borítója ellenben sötét alapú, cikáznak rajta a színek, a kódok, a leselkedő szempárok. Melyek voltak a fő szempontjaid az új borító megtervezésekor?

– Az első Vajon Nagyi egy természetközeli világot tár fel hagyományos értékeivel. Ennek védelmére irányult Szabó Róbert Csaba (a továbbiakban: Sz. R. Cs. – szerk. megj.) megálmodott története. A második kötet viszont az aktuális társadalomra hangolódik. Mi az a nemzedék vagyunk, akik egy technológiamentes gyerekkort éltünk, és a ránk zúduló nyugati világot filmekből ismertük. Hamarosan rájöttünk, mekkora áldozattal jár a felgyorsult világ, amelynek ismeretében már tudunk, tudnánk változtatni. A cikázó vonalak csak sejtetik a rohanást. Egy darabig lenyűgöző benne lenni, ugyanakkor a látvány és az emberekre gyakorolt hatása teljesen elgondolkodtató. Ez volt az elképzelés.

– Részben továbbrajzoltad a Vajon Nagyi már megalkotott világát, hiszen a történet központi hősei nem változtak, nagyit, a manókat, Ferkót és Zsuzsit már ismerjük. Ugyanakkor a mese hősei ezúttal teljesen új közegben, más hangulatú világban találják magukat. Mi volt kihívás az új világ képi megalkotásában?

– Lévén, hogy napjaink Kolozsvára elevenedik meg, nem hagyhattam figyelmen kívül a jelenlegi helyzetet: azt, hogy a város tele van egyetemistákkal, hogy nyüzsög, mozog, él, forgalmas, mozgalmas. Az illusztrációt szeretem úgy használni, hogy fel lehessen benne ismerni aktuális elemeket, valamint időkapszulaként, hogy majd tíz-húsz év múlva metszetet adhasson a jelenről. Imádom Kolozsvár épületeit, és el-eljátszom az építészeti elemekkel. Jelen esetben fontosnak tartottam, hogy erre a városra hangoljam a rajzokat, mert Sz. R. Cs. jó kis útvonalat teremtett az olvasók számára, amely bemutatja ezt a várost. Teljesen biztos, hogy útikalauzként is használnám a mesét, ha Kolozsvárt mutatnám be a vendégeimnek.

– Úgy érzékelem, hogy nemcsak a nagyiék sztorija követte a növekvő, kamaszodó olvasók korát, hanem a képi világ is vagányabb, menőbb lett: a színekre, a merész formákra, a divatos alakokra gondolok itt. A képek másik része, például a belső terek, köztük Felicián manó boltja, továbbviszik az Aranyhegy lábánál elterülő mesés falucska varázslatos hangulatát. Mennyire adta magát a mai modern, illetve a mesei hangulat kettőssége?

– Én nagyon szeretem Sz. R. Cs. Vajon Nagyiját, szerkezetileg teljesen átlátható, és a fordulatoknak megvan a helyük és az okuk. Merészebben dolgoztam a városi részekkel, mert jobban adták magukat: a ruhák, a mozgás... fantasztikus és magával ragadó. Viszont csali is. Az előző részből azért is hoztam át néhány elemet, hogy utaljak rá, a Nagyi most is ugyanazokat az értékeket védi. Mesehőseink a fantasztikum szüleményei, az idő és az időérzékelés különböző fizikai és filozófiai jelentéseit öltik magukra. Magukban rejtik az általános emberi személyiségjegyeket is, így bennük könynyedén önmagára ismerhet az olvasó.

– A rajzok elkészítésekor használtál-e új módszereket? Hogyan dolgozik a grafikus egy könyv illusztrálásán? Egyeztettél a szerzővel a munkafolyamat alatt is?

– Van, amikor első olvasás után sikerül felvázolni a kulcselemek kapcsán a történetet. Minden ága-bogát szeretem ismerni a leírt világnak, leginkább azért, hogy ha valamivel kitágítom az eszköztárat, az ne botlassza a képolvasást… A gyerekek hamarabb felfedezik, ha valami nem stimmel. A Gutenberg Kiadónak köszönhetően kapok egy betördelt anyagot, amelyet általában bőviteni szoktunk, de ad egy szerkezeti rendszert, amelyből jól el lehet indulni. Sokszor átolvasom a meséket, írásokat, és jegyzetelek, firkálok. A firkák sokszor egymásra kerülnek, és izgalmas dolgokat lehet kihozni belőlük.

– Vajon lehetséges volna, hogy megmutass nekünk néhány olyan rajzot, tervet, amelyet nem fejeztél be, vagy nem került be a könyvbe, hogy betekinthessünk egy könyvillusztráció készítésének folyamatába?

– A vázlataimat inkább komponálásra szoktam használni, jegyzetekkel, sokszor direktbe rárajzolom a véglegest, így van is, meg nincs is vázlat. Vannak rajzok, amelyek vázlat nélkül jönnek létre.

– Melyik a kedvenc jeleneted, részleted a Vajon Nagyi 2. illusztrációi közül? Talán olyasmi is lehet, amit csak a nagyon figyelmes olvasók vesznek észre?

– Sok részt szeretek benne, ismerős világot rajzoltam. Igen, van néhány apróság elrejtve, érkeztek már visszajelzések is ezekre vonatkozóan, és örömmel fogadtam, hogy a szülők is jelezték. Ha választani kell, akkor az Antikvárium, mert bizony, jártam benne, és nagy kincseket találtam egyetemistaként. 

– Gondolom, számodra is meghatározó élmények fűződnek Kolozsvárhoz. Melyik helyszínt idézted fel legszívesebben és miért?

– Azt hiszem, egy kicsit újra megéltem az egyetemi éveket, tereket. Remélem, hogy Sz. R. Cs. történetével sok szülő is visszatér majd Kolozsvárra, legalább gondolatban: újra találkoznak valakivel a Matyi téren a „ló fejénél”, vagy éppen felsétálnak a Fellegvárig, vagy utaznak a 30-as busszal, esetleg randiznak a botanikus kertben. Gyermekolvasóként valószínű, hogy ezek a helyek mentesek az emlékektől, de ha a szülővel közösen olvassák a meseregényt, sokkal intenzívebb lehet az élmény ebben is. Egyetemistaként a grafika tanszék műhelye volt a mindenünk: nagy eperfa állt az épület előtt, illata belengte az udvart, és késő estig alkottunk jó hangulatban. „Plikkes” kávét ittunk. A másik fontos helyszín a színház volt. Nem volt sem tévénk, sem okostelefonunk, sem gyors internet, így maradt a mozi vagy színház. Legtöbbször a színház volt az a hely, ahol bekapcsolódtunk a nagyvilági életbe.

– Az utolsó, egész oldalas kép a térdig érő fáról egészen sötét lett, tintakék és barna. Számodra milyen hangulata volt a történet végének, van még remény, hogy jobbá váljanak a dolgok?

– A kéknek szimbolikus jelentése van: gyakran jelenti a bizalmat, tudást, magabiztosságot és a hitet. Ahogyan a térdig érő fa is hordozza magában a világmindenség tartószerkezetének jelentését. Mesehőseink nem hiába választották ezt a megoldást. Remény mindig van, hogy a dolgok jobbá válnak, ha teszünk ezért.

Megjelent a Cimbora 2021/2-es számában

A csodák lassan eltűnnek a világból!

Jakab Villő Hanga

A csodák lassan eltűnnek a világból!

Elolvastuk a Vajon Nagyi és a száguldó várost, és beszélgettünk a kötet szerzőjével, Szabó Róbert Csabával

Közelképben

Megérkezett a várva várt Vajon Nagyi 2, amelyben a sok valóst és meséset tapasztalt, művelt, huncut és kalandos természetű nagyi Kolozsvárra érkezik. Nem kis feltűnéssel. Habár családja arra számít, vonattal utazik oda, a nagyi hajthatatlan, és titokban mégiscsak kis bogárhátújával robban vagy inkább robog be a városba. Vajon Nagyi egyetemi évei óta meglepő mértékben megváltozott, felgyorsult Kolozsvár. Olyannyira, hogy az már gyanús az egyébként is kétkedő természetű idős hölgy számára.

Read More