Tényleg volt egy füzetem, de csak egy szerény pepita füzet, azt neveztem el a manapság használatos spirálfüzetnek, merő nagyképűségből s részben gyakorlati okokból, mert abból kitéphettem (volna) egy-egy sikerületlennek ítélt verset. Da csak egy pepita füzet volt, így hát felnőttkoromban könnyelműen az egészet összetéptem.

Miközben „vödréből a szív kirajzik”, a világ szín- és hangpompás komolysága és játékossága tör elő Balázs Imre József legújabb kötetének verseiből és Márton Éva illusztrációiból. A szövegek néhol első ránézésre is meghökkentő gondolattársítással kapcsolódnak a rajzokhoz, kép és szöveg a meglepetés erejével egészíti ki egymást...

Codău Annamáriával Kolozsváron, a bölcsészkar hallgatóiként ismerkedtünk meg. Azzal a kéréssel kerestem meg, hogy meséljen arról: hogyan válik valakiből irodalomkritikus, lapszerkesztő, mivel is foglalkozik, és miért izgalmas ez.

Szabó Róbert Csaba marosvásárhelyi íróval legújabb, még kéziratban lévő regényéről beszélgettünk, amelyet remélhetőleg tavasszal már kézbe is vehetnek az olvasók. Kalandokról, a természetbe vágyódásról, számítógépes játékról, a fiatalok és kevésbé fiatalok közötti párbeszédről esett szó.

Dóka Péter, gyerek- és ifjúsági könyvek, hangjátékok, rajzfilmek írója, a Móra Kiadó főszerkesztője a nyár elején ismét Kolozsváron járt: az Ünnepi Könyvhét alatt az Erdélyi Könyvfaló Olvasójáték vendége volt. Cimbi is kapott az alkalmon, hogy az alkotót egyik kedvencéről, a méltatlanul kevés figyelmet kapott Lila királylányról kérdezze. A 9 mese alcímmel megjelent kötet ugyanis egyike az elmúlt tíz év legizgalmasabb karaktereit felvonultató gyerekkönyveinek. Titka, hogy a benne szereplő mesék nem gyerekesek, és magabiztos humorral, iróniával egyszerre több olvasási lehetőséget is biztosítanak a különböző korú, érdeklődésű olvasók számára...

Képek meséje: Orosz Annabellával, a Vajon Nagyi-könyvek illusztrátorával, vizuális teremtőjével beszélgettünk a frissen megjelent Vajon Nagyi és a száguldó város illusztrációvilágáról.

Megérkezett a várva várt Vajon Nagyi 2, amelyben a sok valóst és meséset tapasztalt, művelt, huncut és kalandos természetű nagyi Kolozsvárra érkezik. Nem kis feltűnéssel. Habár családja arra számít, vonattal utazik oda, a nagyi hajthatatlan, és titokban mégiscsak kis bogárhátújával robban vagy inkább robog be a városba. Vajon Nagyi egyetemi évei óta meglepő mértékben megváltozott, felgyorsult Kolozsvár. Olyannyira, hogy az már gyanús az egyébként is kétkedő természetű idős hölgy számára.

Zalka Csenge Virág Ribizli a világ végén című első meséskönyvével 2020-ban elnyerte Az Év Gyerekkönyv Írója címet. Jó hír az olvasóknak, hogy azóta már a kiadvány párját, A kalóz királylányt is a kezünkben tarthatjuk. Zalka Csenge Virág ritka mesterség és tudás birtokosa, hiszen hivatása a mesemondás, a világ számos szegletében megfordult mesélőként, de nem is tért haza üres kézzel...

Aczél Dórával a 2016-ban megjelent, Fájdallam című könyvéről és a kórházszagú kamaszkorról beszélgettünk: írás, betegség, továbblépés, Yuppi Tábor, az iskola és a személyesség kérdései merültek fel.

A gyerekversnél nagyon fontos a HITELES forma, vagyis a telibe talált rím, ritmus, szöveg. Mert abból érzik vagy éreznék meg a ki­csik, hogy milyen az anyanyelvük lelke közepe – László Noémi költővel, a Napsugár főszerkesztőjével 2016-ban beszélgettünk.

Soraiban lázadás és a hozzá társuló vad életvágy váltakozik vagy társul a beletörődéssel, a szemlélődéssel, a gondolatok pörgését vagy hullámzását hordozó meditációval, illetve – többek közt – a nyers kimondás éhsége a szépségkereséssel.

„Van a helyes beszéd, és van az irodalom. Lehet, hogy most meghökkentőt fogok mondani, de az iro­dalom nem egyenlő a helyes beszéddel. Amikor te megírsz egy dolgozatot, fogalmazást, akkor pontosan kell használnod a nyelvet, helyesen kell írnod. Ha iro­dalmat írsz, már más a helyzet, akkor őszinte vagy, és úgy használod a nyelvet, amilyen te vagy, nem érde­kel, hogy helyes-e vagy sem, hanem úgy írod, ahogy jön belőled.” – 2008...

Ledobta kalapjáról a gyöngyvirágot, kibújt az odúból, és addig keresett, amíg egy kicsi csalánlevélkét talált. Azt tűzte a kalapja mellé. – Most már vége a netovább­nak és én gonosz vagyok – csapta a fejére a kalapot. Összevonta a szemöldökét, ahogy a gonosz törpéhez illik, és elindult a patakra.