Ugrás a tartalomhoz

Végh Balázs Béla

Végh Balázs Béla (1937, Börvely) irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató, az erdélyi gyermekirodalom avatott ismerője. 2009 óta ír a Cimborába: a Gyermekversek növényvilága, Gyermekversek állatvilága, Az én szívembern boldogok a tárgyak, Erdélyi cigány mesevilág című rovatokat jegyzi.

Végh Balázs Béla

Konyhakertben s a kert körül című versében a költő a tájleíró hagyományt ötvözi a leány- és fiúcsúfoló műfajával, mintájukra növénycsúfolókat ír. Személyek helyett konyhakerti növények (saláta, vöröshagyma, ribizli, paprika, retek, sóska, kapor, tök) válnak céltáblává.

Növények nélkül szegényebb lenne a világ, veszélybe kerülne mindannyiunk közös élettere, a Föld. Vers és költészet nélkül pedig szegényebb lenne az emberi lélek, a jellem, az érzelmi intelligencia és a szépség iránti fogékonyság pedig eltompulna.

Tóth Krisztina Állatságok című verseskötete harminc, nálunk ismeretlen egzotikus állatot mutat be a gyermeklíra eszközeivel, többek között az oposszumot, a vombatot, a dzseládát, az íniát, a rozsomákot, a baribált, a szurikátát és másokat.

A cigány népmese első mondatával az emberiség ősmítoszait idézi: „Sok ezer évvel ezelőtt volt olyan idő, amikor a fák is tudtak járni.” Nem szokatlan eljárásuk ez a cigány mesemondóknak, hasonlót tapasztalhattunk Boros Olga hiripi mesemondó Fejetlen emberek című meséjében. Az elfeledett mítoszok a népmesékben élnek tovább, a mesei fantasztikumot gazdagítva.