Színtér
Ausztráliában, Dániában nevelkedett, művészekkel körülvéve. Nagymamája, édesanyja alkotó művész, apja földrajztanár, testvére fotográfus. Gyermekként bábukat készít, rajzol, fest, játszva alkot. Később egyetemen tanul, kutat, elemez folyamatosan. Aztán dolgozik, kiállít, tanít. Ma elkápráztatja, bámulatba ejti közönségét Japánban, Brazíliában, az Egyesült Államokban stb.
Elegáns installációit, lebegő folyamatműveit galériákban, múzeumokban építi meg, amelyek architekturális jellegzetességeit előzőleg nagy figyelemmel tanulmányozza. Figyel a természetes és mesterséges fény viszonyára, a tér arányaira, a látogatók típusaira, az általuk kialakított „ösvényekre” a galériákban, a térben már megrendezett archív anyagokra stb. Kisebb maketteket formáz az előkészületek ideje alatt, színes variánsokat, kb. 10-et, amelyekből kikerül az az egy-kettő, amely a legalkalmasabban viszonyul az adott térhez, helyzethez. A műtermi munka életformájává vált, nap mint nap zajlik, reflexiók, tapintás és érintés, önmaga hajtása tölti ki idejét. Hisz abban, hogy minden, stúdióban töltött pillanat egy előzőleg ott átélt momentumra épít, és hogy az ötletek, képek, anyagok évek elteltével formát nyerhetnek.
Fontos a fegyelem, a figyelem, a jegyzetelés, a vázlatkészítés és a nyitottság a változásra, az újdonság befogadására. Grafitrajzok ihlette munkák ezek a térbeli, dinamikus, színes installációk. A színek élők, intenzívek, üzenetet hordoznak. Minden térhez tónusok kapcsolhatók, ezekre válaszol a művész, néha szembemegy, ellentétes tónust használ, máskor belesimul, összekapcsolódik a tér és a mű. Egyiptomi gyapot kötőanyagot, fémkapcsot használ. Millió párhuzamos vonal, amely formát és sűrűséget alkot, hosszú-hosszú kitartó, alázatos installálási munka gyümölcse egy ilyen hihetetlen hatású, megfoghatatlan, érzéki munka. Egyik asszisztense szerint kb. 40 kilométernyi fonal van egy-egy munkában. Ehhez jön a fény és szín, a látószög, amely változtatja, formálja a múlandó mű dinamikáját a kiállítás ideje alatt. Lindberg fantasztikus türelemmel megépített spirituális munkái kisebb elegancia- és fegyelem-emlékművek, amelyek a néző fejében jönnek létre. Előszeretettel rajzoknak nevezi őket, és itt akkor szemügyre kell vennünk a rajzolás fogalmát.
Beke László művészettörténész Médium/Elmélet című tanulmánykötetében olvastam: rajz lehet mindaz, ami egy művészi elgondolás első megfogalmazásának tekinthető. Rögtön utána meg azt, hogy a rajz bármilyen hordozófelületen, bármilyen nyomhagyással létrehozható – nemcsak papíron, ceruzával. Lindberg esetében a rajz térbeli vonal.
Rendelésre is dolgozik. A curtain wall/függöny fal egy köztérre vitt, magával ragadó gigamű, a Művészet az építészetben című projekt szerves része. Színes, vonalas üvegdarabok alkotta mintasor, amelyben a képzőművészetet és az építészetet a design-nal ötvözi az alkotó, és amely majd mint mágnes fogja bevonzani a látogatókat a térbe, véli egy neves építész. A négyemeletes épület színkavalkádját egyedi darabok alkotják, összességükben egységes egészet adva. A színes darabokon a vékony vonalak a vastagokkal kombinálódnak, különös ritmust, mozgáshatást hozva létre. Installációja ezáltal beépül az architektúrába.
Biztatlak mindnyájatokat: hagyjatok nyomot bármilyen hordozófelületen, rajzoljatok bátran!
Pollenkollekt
A Szín-téren: Wolfgang Laib, német képzőművész
Színtér
„Az igazán fontos művészet hatását majd a jövőben tapasztalhatják meg.” „Nem akarom senkinek sem elmagyarázni, hogy mi a pollen. Valami, amit leszitáltam, hogy megosszam örömömet veletek. Nem az én feladatom értelmezni, hogy mi mit jelent. Pont ebben rejlik titka, szépsége, ereje és lehetősége. Nem rólam szól. De számomra a növények életének kezdetét jelenti, az élet esszenciáját. A pollennek hihetetlen színe van, de önmagában nemcsak egy pigmens, amelyből festék lesz.”
Fonalból a világ
A Szín-téren: Ann Hamilton (Lima, Ohio, Egyesült Államok, 1956)
Színtér
Mostani vendégünk vizuális művész, installációval, objekttel, printtel, videóval dolgozik. Installációi során az adott térhez idomul, helyspecifikus műveket hozva létre úgy, hogy az alkotó és a tér, a munka közötti oda-vissza hatás izgalma nagy titok marad.
Alkoss zsigerből, szabadon!
A Szín-téren: a néhai, francia származású outszájder fán képzőművész, Jean Dubuffet
Színtér
„Az art brut (nyers művészet) hiteles példányának az alkotó személyes forrásai kéretlen gyümölcsének kéne lennie, amelyet a személyes víziók függetlenségének és termékenységének mutató jaként kell értékelni, készítésének hátterében pe dig nem állhat semmilyen, haszonszerzésre vagy nyilvános elismertségre való törekvés.” (J. D.)